2015. december 1., kedd

Ferenc pápa sajtókonferenciája: „Először Ratzinger bíboros beszélt a Vatikán tisztességtelen dolgairól”



Ferenc pápa sajtókonferenciája: „Először Ratzinger bíboros beszélt a Vatikán tisztességtelen dolgairól”


Légi-fedélzeti sajtókonferencia Ferenc pápával - ANSA

Ferenc pápa az Afrikából Rómába visszatérő repülőgép fedélzetén az eddigi hagyománynak és elvárásnak megfelelően válaszolt a vele utazó újságíróknak.
 
A kenyai nemzeti média képviselője az alapvető emberi jogokból kirekesztettek kapcsán kérdezte, mit lehet tenni az ilyen igazságtalanságok megszüntetésért?
A pápa utalt arra, hogy erről a témáról már három különböző alkalommal is szólt, az egyházi mozgalmak vatikáni és bolíviai találkozóin, de érintette az „Evangelii Gaudium” és a „Laudati sí” enciklikákban is. Nem emlékezvén pontosan az adatokra, csak úgy hozzávetőlegesen idézte: „A világ gazdagságának 80 %-a a lakosság 17 %-a kezében összpontosul”. Ez egy gazdasági rendszer, ahol a központban a pénzisten áll… Amikor a fiatalok tanúságtételét hallottam a kirekesztésről, fájdalmat éreztem, nagy fájdalmat. Amikor vasárnap Banguiban meglátogattam a főváros és az egész ország egyetlen gyermekkórházát, az intenzív osztályon nem volt oxigénlélegeztető készülék, és ott van az a sok alultáplált gyermek…, egy orvosnő azt mondta: „Többségük meghal maláriában, mert alultápláltak”. Az Úr mindig szemrehányást tett a népének…, mert bálványimádás az, amikor egy férfi vagy nő elveszti az azonosságát, hogy Isten gyermeke és inkább egy saját igénye szerint való „istent” keres. Ha az emberiség nem változtat ezen, és tovább folytatódik a nyomorúság és a háború, éhen halnak gyermekek, ami pedig igazságtalanság… Nehéz meglátni az igazságot!
A kenyai fővárosi rádió az afrikai látogatás legemlékezetesebb pillanatáról kérdezte a pápát és hogy visszatér-e még ide, és mi következő úticélja.
A következő utam Mexikóba vezet, de az időpont még nem biztos. Hogy visszatérek-e Afrikába? Nem tudom, én már öreg vagyok. És az utak súlyosak, nehezek. Az emlékezetes pillanat? A tömeg, az emberek, az örömük, hogy tudnak ünnepelni, akár üres gyomorral is! Számomra Afrika egy meglepetés lett! Azt gondoltam, hogy az Isten lep meg s közben Afrika hozott meglepetést. De hányszor is?! Az emberek érezték, hogy meglátogatták őket. Nagy érzékük van befogadni. Ez közös mind a három meglátogatott nemzetben: van érzékük a  fogadtatáshoz, mert örülnek a meglátogatásuknak. De mindegyik országnak megvan a maga sajátossága. Kenya modernebb, fejlettebb. Uganda a mártírjaival azonosul, akár katolikus akár anglikán, tisztelik a vértanúkat. Meglátogattam mindkét vértanú kegyhelyet, a vértanúk emlékezete adja az identitásukat. A Közép-afrikai Köztársaságban ott van a béke, a kiengesztelődés és a megbocsátás utáni vágy. Ők normálisan éltek négy évvel ezelőttig, katolikusok, protestánsok és muzulmánok, mint testvérek. Vasárnap meglátogattam az evangéliumi közösségeket, akik nagyon jól dolgoznak. Hétfőn voltam a mecsetben imádkozni és aztán az imám felszállt a pápamobilra és együtt mentünk be a stadionba. Kis gesztus ez, amit csinálok, nemde…? De van egy csoport, azt hiszem keresztény, mely nagyon erőszakos, de nem az Isis, mert az egy másik dolog. Ők pedig itt békét akarnak, hamarosan új elnököt választanak a jelenlegi átmeneti kormány után. Békét keresnek egymás között és kiengesztelődést, de nem gyűlöletet.
A Reuters tudósítója a Vatileaks-ről kérdezte a pápát, aki maga beszélt Ugandában arról, hogy a „korrupció mindenütt létezik, még a Vatikánban is”. Egy ilyen helyzetben miben áll a szabad és a világi sajtó jelentősége a korrupció felszámolása terén?
A szabad, világi  és felekezeti sajtó legyen profi, szakmai. Akár világi vagy felekezeti a sajtó, a lényeg az, hogy legyen professzionális, a híreket ne manipulálják. Ez nekem nagyon fontos, mert feltárja az igazságtalanságokat és a korrupciót. Igen, ez egy szép munka, rámutatni: „Ott korrupció van!”. Aztán a felelős személynek csinálnia kell valamit, ítéletet hozni, megindítani egy eljárást. A szakmai sajtónak mindent el kell mondania, anélkül, hogy beleesne a három leggyakoribb vétek bármelyikébe. Az első a félreinformálás, vagyis csak féligazságot mondani és nem mondani az igazság másik felét. Aztán a másik hiba a hazugság, amikor a nem profi sajtó befeketíti a másikat azzal, ami nem igaz, és végül a megrágalmazás, amikor elveszik valakinek a becsületét, jóhírét. Ez a három hiba kikezdi a sajtó szakmaiságát. Ha pedig egy újságíró hibát követ el, akkor kérjen bocsánatot. Ez nagyon fontos!
A Kto francia katolikus tévé a vallási fundamentalizmus fenyegető veszélye után érdeklődött, vajon a vallási vezetők mit tehetnek politikai színtéren?
Ha egy vallási vezető politikai síkon „politikát akar csinálni”, akkor ez nem megy. Legyen pap, pásztor, imám, rabbi: ez a hivatása. De indirekt politikát folytathat az értékek prédikálásával, amelyek között az egyik legnagyobb az egymás közötti testvériség. Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, egy közös Atyánk van. Ebben az értelemben kell az egység és a kiengesztelődés politikáját csinálni. A tolerancia szó nem tetszik nekem, de az együttélés és a barátság, az igen! A fundamentalizmus az betegség, minden vallásban! Nekünk katolikusoknak is van belőle. Ők azt hiszik, hogy övék az abszolút igazság és ezzel mennek előre, miközben bemocskolnak másokat hazugsággal, rágalmazással és így rosszat tesznek. Azért mondom ezt, mert az én, a mi egyházunkról van szó. Küzdeni kell a fundamentalizmus ellen. A vallási fundamentalizmus valójában nem vallás. Hogy miért? Mert nincs Istene. Úgy bálványimádó, mint ahogy egy pénzimádó az! Politikát művelni, abban az értelemben, hogy meggyőzzük az ilyen irányultságú embereket, ez a vallási vezetők kötelessége. A fundamentalizmus maga, mely tragédiába vagy bűncselekménybe torkollik, egy olyan rossz dolog, mely darabjaiban minden vallásban jelen van.
Az olasz püspöki konferencia „TV 2000” tudósítója is őszintén kérdezett: A Vatikánban eljárás folyik két személy ellen, miért az ő kinevezésük? Miként lehetséges, hogy az ön által kezdett reformfolyamatban két ilyen típusú személyt kineveztek a felülvizsgálati bizottságba? Tévedés volt?
Ferenc pápa egyenesen válaszolt: Azt hiszem, hogy tévedés volt. Balda prelátus a Gazdasági Ügyek Prefektúrájának a titkára volt és – ha jól emlékszem - ő ajánlotta azt az asszonyt, aki ismerte a kereskedelmi kapcsolatok világát. Együtt dolgoztak, és amikor a Cosea nevő bizottság befejezte a munkáját, néhányan a helyükön maradtak, Balda prelátus is, de Chaouqui asszony nem, hiszen ő korábban nem dolgozott a Vatikánban. Azt mondják, hogy megharagudott ezért, de majd a bírók elmondják az igazságot az indítékokról. Engem ez nem lepett meg, nem is zavarta meg az álmomat, mert láttam, hogy ténylegesen megmutatkozik a bíborosok bizottsága, a C-9 által megkezdett munka, a korrupció és a helytelen dolgok felderítésére. De nemcsak róluk van szó, hanem másokról is, és az egésszel baj van. A „korrupció” szó kapcsán említem, hogy Szent II. János Pál pápa halála előtt 13 nappal, Ratzinger bíboros, amikor a keresztutat vezette (a Kolosszeumban), beszélt az „egyház szennyes dolgairól” és ő volt az aki ezt bejelentette, elsőként! Aztán meghalt János Pál pápa Húsvét nyolcadában, és ő (Ratzinger bíboros) lett az új pápa. De a „pro eligendo pontifice” szentmisén, melyet a bíborosi kollégium dékánjaként ő mutatott be, ugyanarról a dologról beszélt és mi azért a szabadságért választottuk meg, amivel kimondta a dolgokat. Attól kezdve ott van a Vatikán levegőjében annak a tudata, hogy ott korrupció van. Erről az eljárásról a konkrét vádakat átadtam a bíróknak. Hiszen a védelem számára fontos a vádak megfogalmazása. Azt akartam, hogy december 8-a, a Irgalmasság Szentéve megkezdése előtt érjen véget az eljárás. De úgy látom, nem tudják befejezni, mert azt szeretném, hogy minden védőügyvéd elegendő idővel rendelkezzen, hogy megvédhesse a teljes igazságot. De maga a korrupció egy régi dolog, messzire nyúlik…
A kérdésre, hogy mit szándékozik tenni, ha ilyen események megtörténhetnek, ezt válaszolta Ferenc pápa:
Istennek hálát adok, hogy nem nincsenek itt Lucrezia Borgia-k! (nevetés) Mi azért tovább folytatjuk a bíborosokkal és a bizottsággal a tisztogatási munkát.
A kolumbiai W rádió tudósítója a latin-amerikai helyzetről kérdezte a pápát, hogy az argentin elnökválasztások után várható-e valami új irányvonal a térség politikai életében.
Én nem hallottam róla – felelte a pápa – és ebben a pillanatban nem is tudok mit mondani felőle, de tényleg nem! Van egy sor ilyen ország Dél-Amerikában, melyek ebben a helyzetben vannak, hogy a dolgok mintha egy kicsit változnának, de igazában nem tudom…
A dél-afrikai Dpa tudósítója az Afrikát sújtó járványok, az AIDS fertőzés, a gyermekek és fiatalok magas elhalálozási aránya kapcsán a megelőzés módjáról, többek között az óvszer használatáról kérdezte a pápát.
A kérdése kevés, nagyon kevés és akkor a válasz is csak részleges. Igen, a módszerek egyike az egyház erkölcstana, úgy látom most ezen a ponton zavarban van, az ötödik és hatodik parancsolattal kapcsolatban, hogy ne ölj és ne paráználkodj. De nem ez a probléma. A probléma nagyobb. A kérdése felidézi számomra a Jézusnak feltett kérdést: „Mester, szabad-e szombaton gyógyítani?”…. Kötelességünk gyógyítani!!! Ez a kérdés, hogy szabad-e így…., de hát akkor az alultápláltság, az emberek kizsákmányolása, a rabszolgamunka, az ivóvíz hiánya? Mert ezek az igazi problémák! Ne beszéljünk arról, hogy használhatunk-e ragtapaszt egy kicsi sérülésre! A nagy seb a társadalmi igazságtalanság, a környezeti igazságtalanság, a kizsákmányolás és az alultápláltság! Nem szeretem az eset-tanulmányokat, miközben az emberek éhen és szomjan halnak, amikor nincs lakásuk… Amikor mind meggyógyulnak, vagy amikor nem lesz többé ilyen tragikus betegség, amit az ember okoz a szociális igazságtalanság következtében, hogy még több pénzt szerezzen, gondolok itt a fegyverkereskedelemre. Amikor tehát megszűnnek ezek a problémák, akkor végre feltehetjük a kérdést: Szabad-e szombaton gyógyítani? Miért folytatódik a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem? A háború okozza a nagymértékű halandóságot. Kérdezem: szabad-e szombaton háborút folytatni vagy nem? Azt mondom az emberiségnek: szolgáltass, tégy igazságot! És amikor mindenki meggyógyult, amikor nem lesz többé igazságtalanság ebben a világban, akkor beszélhetünk majd a szombatról.
Az olasz La Repubblica újságírója a Törökország és Oroszország között kirobbant konfliktus vatikáni értékeléséről és az Örményországba ígért látogatásáról kérdezte a pápát.
Igen, a múlt évben a három pátriárkának megígértem, hogy elmegyek, az ígéret létezik. Nem tudom, sikerül-e, de fennáll az ígéret. Aztán a háborúkról: a háborúk becsvágyból születnek – most nem az agresszorral szembeni jogos háborúról beszélek – a háborúk egésze egy nagy ipar! Hányszor is láttuk a történelem folyamán, hogy egy ország, amikor rossz a gazdasági egyensúlya, azt gondolja: csináljunk háborút!, és aztán a dolog balul üt ki. A háború az egy üzlet, fegyverbiznisz! Vagy talán a terroristák maguk csinálnak fegyvereket? Egy kisméretűt talán igen! Ki ad nekik fegyvert a háborúhoz? Érdekek szövevény ez, ahol pénzről és mögötte hatalomról van szó! Mi pedig évek óta és egyre inkább háborúban állunk, melynek darabjai nem kisebbek, hanem nagyobbak. Hogy mit is gondol a Vatikán, azt én nem tudom. Én azt gondolom, hogy a háború az egy bűn az emberiség ellen, mert elpusztítja az emberiséget, mert a kizsákmányolás, az emberkereskedelem eszköze, amit meg kell állítani. Az ENSZ-ben kétszer is szóvá tettem ezt, Kenyában és New Yorkban: „A munkátok ne legyen csak egy „névleges kijelentősdi”, hanem legyen hatékony, hogy béke legyen! Egyébként sok dolgot csinálnak: itt Afrikában láttam, hogyan dolgoznak a kéksisakosok, de ez nem elég. A háború nem az Istené. Isten a béke Istene. Isten egy szép, egészen szép világot teremtett, ám a bibliai elbeszélés szerint testvér ölt testvért, ez az első háború. Az első világháború…, testvérek között. Nagy fájdalommal mondom ezt.
A francia televízió (France Télévision) a klímaváltozás kapcsán a párizsi csúcstalálkozóról kérdezte, hogy ez a klímacsúcs a megoldás kezdete lesz?
Én ebben nem vagyok biztos, de azt mondhatom, hogy most vagy soha! De az első találkozótól kezdve, Tokyotól fogva mostanáig érdemben csak keveset csináltak. Egyetemista fiatalokkal beszélve, hogy milyen világot akarunk hagyni a gyerekeinkre, egyikük azt mondta: Ön biztos abban, hogy ennek a nemzedéknek még lesznek gyermekei? A határon vagyunk! Az öngyilkosság határán, hogy erős kifejezéssel éljek. És biztos vagyok abban, hogy a párizsi klímacsúcs egésze ennek tudatában van és csinálni akarnak valamit. A napokban olvastam, hogy Grönland jéghegyei tonnák milliárdjait veszíttette el. A Csendes óceán térségében az egyik eltűnő ország földet vásárol egy másiktól, hogy odavigye az országát, mert 20 év múlva az többé már nem létezik. De nem, én bízom. Bízom ezekben az emberekben, hogy csinálnak valamit, hogy jóakaratúak, és azt kívánom, hogy így legyen!
A CNN tudósítója a pápának a muzulmánok irányába tett sokféle gesztusára utalva kérdezte, hogy vajon az iszlám és Mohamed tanítása mond-e valamit egyáltalán a mai világnak?
Nem értem a kérdést. Párbeszédet lehet folytatni, nekik vannak értékeik. Vannak építő jellegű értékeik. Nekem is van tapasztalatom a barátságról az iszlámmal, ő egy muzulmán világi vezető. Tudunk beszélni egymással. Neki megvannak a maga értékei és nekem is. Ő imádkozik, én is imádkozom.  A böjt egy vallási érték, nemde? És vannak más értékek is! Nem lehet egy vallással sem leszámolni, csak azért, mert vannak bizonyos csoportok a történelem egy bizonyos időszakában, mint a fundamentalisták. Igaz, mindig is voltak vallásháborúk a történelemben, nekünk is bocsánatot kell kérni. Medici Katalin nem volt éppen szent!Aztán a harmincéves háború, Szent Bertalan éjszakája. Bocsánatot kell kérni nekünk is a szélsőséges fundamentalisták vallásháborúiért, nemde? A muzulmánoknak vannak értékeik. Ma, hétfőn voltam egy mecsetben, imádkoztam. Az imám is velem akart jönni a stadionba, ahol olyan sokan voltak, hogy mi is alig fértünk be. A pápamobilon ketten voltunk, az imám és a pápa. Tudtunk beszélni. Ahogy mindenütt vannak emberek értékekkel. És vannak háborúk, nemcsak vallásháborúk, amelyet mi keresztények csináltunk. Rómát nem a muzulmánok fosztották ki! Tehát vannak értékeik!
A mexikói katolikus sajtszolgálat a pápa tervbe vett mexikói útjáról kérdezte a részleteket és hogy esetleg Kolumbiába is ellátogat?
Tudod, az utazás az én koromban már nem tesz jót az egészségnek. Ha nem lenne ott a Szűzanya, én nem is mennék Mexikóvárosba. Három-négy várost látogatok meg, ahol még nem voltak pápák. Megyek Chiapas-ba, délre a guatemalai határra, aztán Morella-ba szinte biztosan, és Rómába visszatérőben egy napot vagy tán kevesebbet Ciudad Juarez-ben. A többi latin-amerikai ország meglátogatása kapcsán: 2017-re meghívtak Amerika egy másik Mária kegyhelyére Aparecida-ba, hiszen a Patrónánkból nekünk kettő is van. De nem tudom, nincsenek tervek…
A kenyai nemzeti média képviselője először is megköszönte a pápa kenyai látogatását, majd meghívta, de immár pihenésre a Szentatyát. Mindnyájan nagyon aggódtunk a biztonságáért. Mit üzen a világnak, mely azt gondolja, hogy Afrika csupán háború sújtotta, pusztulással teli földrész?
Nem találom jónak a kérdés motivációját. Afrika áldozat! Afrikát mindig kihasználták más hatalmak. Afrikából hozták Amerikába eladásra a rabszolgákat. Vannak olyan hatalmak, melyek Afrika nagy erőtartalékait keresik csak…, pedig meglehet, hogy a leggazdagabb földrész. De arra nem gondolnak, hogy segítsék ezt a kontinenst gyarapodni, hogy dolgozhasson, hogy mindenkinek legyen munkája. Afrika egy mártír! A kizsákmányolás vértanúja a történelemben! Hogy Afrikából jönnének a háborúk és a csapások, ezt nem értem. Talán egy bizonyos fejlődést ad az emberiségnek! Azért szeretem Afrikát, mert Afrika más hatalmak áldozata lett!
A fedélzeti sajtókonferencia végén P. Federico Lombardi szóvivő megköszönte Ferenc pápának, hogy egy órán keresztül állta a sarat az újságírók kérdéseivel szemben, majd egy könyvet nyújtott át a pápának, melyet Paris Match készített a párizsi klímacsúcs vezetőinek. A fényképalbum1500 fotója elmeséli a megsértett föld fájdalmait.
Köszönöm a munkátokat, most jön az ebéd ideje, de azt mondják, hogy ma böjtöltök, mert még dolgoznotok kell az interjún (nevet). Köszönöm a munkátokat, a kérdéseket és az érdeklődést. Tudjátok, én csak arra válaszolok, amit tudok, és amit nem tudok, azt nem mondom. Nem találgatok. Nagyon köszönöm.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése