Ferenc pápa a római karitász központban: a szentkapu megnyitása és szentmise
Szentmise
a menhelyen... - OSS_ROM
Ferenc
pápa pénteken délután fél ötkor felkereste a római karitász most felújított
otthonát a Termini pályaudvar közelében. A Don Luigi Di Liegro névre keresztelt
befogadó központot és a II. János Pál pápa nevét viselő esti étkeztető helyet
december 10-án avatták fel. A Don Luigi Di Liegro szálláshely 28 éve nyílt meg
a város főpályaudvara közelében, ahol a legsűrűbb a hajléktalanok, menekültek
jelenléte és számukra éjszakai szállást kínált, valamint esti étkezési
lehetőséget biztosított. Először 1987-ben nyitotta meg a városi önkormányzat és
az egyházmegyei karitász közös kezdeményezése. A karitász otthon területét az
Olasz Államvasutak biztosította a Termini pályaudvar melletti Via Marsala-n,
ahol közel 4000 négyzetméteres területen alakítottak ki közös hálószobákat,
szociális helyiségeket, étkezőket, kápolnát, beszélgető-szobákat, valamint
nappali tartózkodókat is.
A
„Szeretet kapuja” a befogadókészség és együttérzés jeleként a szegényekben
ismeri fel az Istennel találkozás helyét
A II.
János Pál pápa nevét viselő nagy étkezőben várták a pápát a karitász központ
lakói és Ferenc pápa egyszerű szertartás keretében nyitotta meg a „Szeretet
kapuját”, mely a befogadókészség, az együttérzés jele, és mely a szegényekben
ismeri fel az Istennel találkozás helyét. A szentmisét is a nagy étkezőben
ünnepelte a pápa a lakókkal együtt, akik naponta ezen helyen törik meg a
kenyeret egymás számára, most pedig az Eucharisztia keretében az Isten nevében
nyújtott megszentelt kenyeret, az emberré és szegénnyé lett Jézus Krisztust
fogadták magukhoz a pápa kezéből.
Ferenc
pápa alkalomhoz illően szabadon fogalmazott szentbeszéddel fordult a
lakóközösséghez, melyben a nagyváros névtelenségébe és elrejtettségébe helyezte
el a Megváltó születésének a történetét.
Ha
rá akarsz találni, keresd az alázatban, keresd a szegénységben, a
rejtettségben…
„Isten
az üdvözítésünkre nem talált jobb módot, minthogy köztünk járjon és velünk
éljen. Ehhez nem választott nagy birodalmat, szép palotát, anyaként egy
fejedelmi hölgyet, hanem szándékosan rejtettséget vállalt. A 16-17 éves Mária a
római birodalom peremén egy félreeső falucskában lakott, amit bizonyára senki
nem ismert. József, egy igaz fiatalember, szerette őt és el akarta venni.
Ácsként két kezével kereste meg a mindennapi kenyerét. Minden egyszerűségben,
minden rejtettségben… És aztán az elbocsátás…, abban a kis falucskában,
tudjátok, hamar kifecsegnek mindent, ezért József, amikor látta, hogy Mária
állapotos, titokban akarta elbocsátani, de az angyal felfedte neki a titkot,
hogy az a gyermek a Szentlélek műve. Mindez észrevétlen csendességben és
rejtettségben történt, amiről a nagyvárosok mit sem tudtak. Ilyen az Isten
közöttünk – emelte ki a pápa. Ha rá akarsz találni, keresd az alázatban, keresd
a szegénységben, a rejtettségben, a rászorulókban,a betegekben és az éhezőkben,
a foglyok között…”.
A
Mennybe jutást nem lehet pénzzel megfizetni
Amikor
Jézus az utolsó ítéletről beszél nekünk, nem azt mondja, hogy te az egyház nagy
jótevője voltál, sokat adományoztál, hanem: Gyere be az Mennybe! A Mennybe való
bejutást nem lehet pénzzel megfizetni. Sem a sok tudás, sem a földi elismerések
nem nyitják ki az ajtót. Mit mond nekünk, hogy megnyíljon az ajtó? Éhes voltam
és enni adtál, hajléktalan voltam és a házadba fogadtál, beteg voltam és
felkerestél.., íme, Jézus az alázatban.
A
Szentlélek nyissa meg a rómaiak szívét…
Jézus
szeretete nagy, ezért nyitom meg ma ezt a Szentkaput, és azt szeretném, hogy a
Szentlélek nyissa meg a rómaiak szívét és láttassa meg velük az üdvösség útját,
ami az egyszerűség és az alázat útja, amin szegények, betegek és bebörtönzöttek
járnak, a bűnösebb fajta, ahogy Jézus mondja, akik megelőznek bennünket a
Mennyben, mert nekik van kulcsuk a kapuhoz. Két dolgot kérjünk az Úrtól a mai
napon – mondta a pápa: Az első, hogy az Úr nyissa meg mindnyájunk szívét, mert
bűnösként rászorulunk. Másodszor pedig értesse meg velünk az Úr, hogy az
önteltség és a gazdagság útja nem vezet üdvösségre, ellenben az Atya
gyengédsége az irgalom és a megbocsátás. Végül Ferenc pápa azért fohászkodott,
hogy minden római, és köztük elsőként ő maga érezze magát elvetettnek, akinek
nincs érdeme. Ilyen lelkülettel közeledjünk az elvetettekhez, a
leselejtezettekhez, mert a hozzájuk közeledés által nyerjük el az ítéletet,
amikor az Atya kézen fog bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése