Ferenc pápa: Karácsonykor hármas csodálkozásnak kell eltöltenie minket!
December 20-án a déli Úrangyala imádság előtt Mária és Erzsébet találkozásának evangéliumi jelenetét alapul véve az elcsodálkozás képességére hívta fel a figyelmet a pápa. Az imádság után pedig örömét fejezte ki a Szíriával kapcsolatos megegyezésért, és megemlékezett más népekről is.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma,
advent negyedik vasárnapján az evangélium Mária alakját emeli ki. Abban a
helyzetben állítja szemünk elé, amikor – miután megfoganta Isten Fiát a hitben
– hosszú útra kel: a galileai Názáretből Júda hegyei közé megy, hogy
meglátogassa és segítse Erzsébetet. Gábor angyal feltárta előtte, hogy idős
rokona, akinek nincsenek gyermekei, már hatodik hónapja áldott állapotban van
(vö. Lk 1,26.36). Ezért Mária, aki ajándékot s még nagyobb misztériumot hordoz
magában, felkeresi Erzsébetet, és nála marad három hónapig. Amikor a két
asszony találkozik, képzeljétek csak el: egy idős és egy fiatal találkozik,
Mária, a fiatal az, aki elsőként mondja ki az üdvözlő szavakat. Az
evangéliumban ezt olvassuk: „Belépett Zakariás házába, és köszöntötte
Erzsébetet” (Lk 1,40). Az üdvözlés után hatalmas csodálkozás tölti el
Erzsébetet – ne felejtsétek el ezt a szót: csodálkozás. Hatalmas csodálkozás
tölti el Erzsébetet, ami szavaiból is kihallatszik: „Hogyan lehet az, hogy Uram
anyja jön hozzám?” (Lk 1,43). Aztán megölelik, megcsókolják egymást, örül
egymásnak ez a két asszony: az idős és a fiatal, mindketten áldott állapotban.
Hogy
jól tudjuk megünnepelni a karácsonyt, meg kell állnunk a csodálkozás
„helyeinél”. Melyek ezek a csodálkozás helyei a mindennapi életben? Hármat
említek. Az első hely a másik ember, akiben testvért kell látnunk,
mert amióta megszületett Jézus, minden emberi arc Isten Fiának vonásait
hordozza. Főleg akkor, amikor szegény ember arcáról van szó, mert Isten
szegényként lépett a világba, és elsősorban a szegényeknek engedte, hogy közel
kerüljenek hozzá.
Egy
másik – a második – hely, ahol csodálat tölthet el minket, ha hittel nézzük, a történelem.
Sokszor azt hisszük, hogy helyes oldaláról nézzük a történelmet, pedig
meglehet, hogy épp a hátoldaláról szemléljük. Ez akkor történik például, amikor
úgy hisszük, hogy a történelmet a piacgazdaság határozza meg, a pénz és az üzlet
irányítja, és az egymást váltó hatalmasok uralkodnak felette. Jézus
születésének, a karácsonynak az Istene azonban olyan Isten, aki „összekeveri a
kártyákat”: szereti ezt tenni! Miként Mária énekli a Magnificatban, az
Úr ledönti trónjukról a hatalmasokat és felemeli a megalázottakat, betölti
javaival az éhezőket, és üres kézzel küldi el a bővelkedőket (vö. Lk 1,52–53).
Ez a második csodálkozás, a történelem csodálata.
A
csodálkozás harmadik helye az egyház: hívő csodálkozással akkor nézünk
az egyházra, amikor nem csak vallási intézménynek tartjuk – persze az is –,
hanem anyánknak érezzük, aki, még ha szeplős és ráncos is – ezekből sok van
nekünk! –, megláttatja velünk az Úr Krisztus által szeretett és megtisztított
Jegyes vonásait. Olyan egyház ez, amely fel tudja ismerni a hűséges szeretet
sok jelét, melyeket Isten küld folyamatosan feléje. Olyan egyház ez, amelynek
az Úr Jézus soha nem féltékenyen őrizendő birtoka – akik ezt teszik, tévednek
–, hanem mindig az a Valaki, aki elébe jön, és akit az egyház bizalommal és
örömmel tud várni, hangot adva a világ reményének. Ez az egyház hívja az Urat:
„Jöjj, Úr Jézus!” Ennek az anyaegyháznak mindig ki vannak tárva a kapui és a
karjai, hogy mindenkit befogadjon. Sőt ez az anyaegyház kilép a kapuin, hogy
anyai mosollyal megkeressen minden távollévőt, és Isten irgalmasságához vigye
őket. Ez a karácsony csodálkozása!
Karácsonykor
Isten egész önmagát adja nekünk, amikor nekünk adja az ő Fiát, az egyetlent, az
ő szeme fényét. Egyedül Máriának, Sion alázatos és szegény leányának, a
Magasságbeli Fia anyjának szívével tudunk örvendezni és ujjongani Isten nagy
ajándékának és az ő kiszámíthatatlan ajándékának. Ő segítsen minket, hogy
csodálkozva – ezzel a három csodálkozással: a másikon, a történelmen és az
egyházon való elcsodálkozással – tudjuk fogadni Jézus születését, aki az
ajándékok ajándéka, egy meg nem érdemelt és nekünk üdvösséget hozó ajándék. A
Jézussal való találkozás bennünk is kiváltja majd ezt a hatalmas csodálkozást!
De nem tudunk csodálkozni, nem tudunk Jézussal találkozni, ha nem találjuk meg
őt másokban, a történelemben és az egyházban.
A
Szentatya szavai az Úrangyala imádság után:
Kedves
testvéreim!
Ma is
fontosnak tartom, hogy megemlékezzek a szeretett Szíriáról: nagy elismerésemet
fejezem ki a nemzetközi közösség által nemrég elért megegyezésért. Bátorítok
mindenkit, hogy nagylelkű törekvéssel folytassa az erőszak megszüntetése és a
békét eredményező, tárgyalásos megoldás felé vezető utat. Hasonlóképpen
gondolok a szomszédos Líbiára, ahol az érintett felek nemzeti egységkormány
felállítása mellett döntöttek, ami reményre ad okot a jövőt illetően.
Szeretném
támogatni a Costa Rica és Nicaragua közötti együttműködési törekvést is.
Kívánom, hogy a testvériség új szellemisége megerősítse a párbeszédet és az együttműködést
közöttük, de a térség összes országa között is.
Most
India kedves népére gondolok, melyet nemrég súlyos áradás sújtott. Imádkozzunk
e testvéreinkért és nővéreinkért, akik szenvednek ettől a csapástól, és
ajánljuk az elhunytak lelkét Isten irgalmába. Most mondjunk el egy üdvözlégyet
ezekért az indiai testvéreinkért! [Üdvöz légy, Mária…]
Szeretettel
köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik sokféle országból
érkeztetek, hogy részt vegyetek ezen az imádságos összejövetelen. Főképpen azonban
a római gyerekeket köszöntöm. Ezek a gyerekek nagyon jól tudnak zajt csapni! A
„jézuskák”, a Jézus-szobrok hagyományos megáldására jöttek, amelyet a Római
Oratóriumok Központ szervez. Kedves gyerekek, jól figyeljetek: amikor
imádkoztok majd betlehemetek előtt, rám is gondoljatok, és majd én is gondolok
rátok! Köszönöm nektek, boldog karácsonyt kívánok!
Köszöntöm
a „Gyermekek az égben” közösség családjait, és azokat a családokat, amelyek
kapcsolatban állnak, reményben és fájdalomban, a Bambino Gesù [Gyermek Jézus]
Kórházzal. Kedves szülők, biztosítalak titeket, hogy lélekben veletek vagyok,
és bátorítalak titeket, hogy haladjatok tovább hívő, testvéri utatokon.
Köszöntöm
a Racconigiből érkezett vegyes kart, a „pápa gyermekei” imacsoportot – köszönöm
támogatásotokat! –, valamint a pármai híveket.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak, aztán pedig reménnyel és
csodálkozással teli karácsonyt, azzal a csodálkozással, amelyet Jézus ad
nekünk, szeretettel és békével teli karácsonyt! Ne feledkezzetek el imádkozni
értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése