Ferenc pápa karácsonyi jókívánsága a római kúria tagjainak: az erények tizenkétparancsolata
Családi
körben, a római kúria tagjaival - AP
Ferenc
pápa karácsonyi jókívánsága a római kúria tagjainak: az erények
tizenkétparancsolata
Ferenc
pápa december 21-én hétfőn délelőtt a Kelemen teremben fogadta a Római Kúria
munkatársait, bíborosok, érsekek, püspökök és prelátusok mintegy 150 fős
közösségét, akik ez alkalommal félkörívben ülve vették körül a pápát és a sok
hivatalos ceremóniát megért aula ezúttal családiasabb jelleget öltött.
Ma
a tavalyi betegségekkel szemben „a kuriális antibiotikumokról” szeretnék szólni
Beszéde
elején Ferenc pápa „bocsánatot kért, hogy szokásától eltérően most nem állva
beszél, mert napok óta tartó influenzás megbetegedése miatt nem érzi magát elég
erősnek”. Felidézte a korábbi hasonló alkalmakat, így amikor „két éve Szent
József példája nyomán a szakmaiságról és a szolgálatról beszélt”. Tavaly pedig
a „kuriális betegségek katalógusát” nyújtotta át azzal a szándékkal, hogy „e
kísértésekkel szemben felkészítsen a kiengesztelődés szentségére”. Ma a tavalyi
betegségekkel szemben „a kuriális antibiotikumokról” szeretnék szólni, tette
hozzá szabadon. „Ezen betegségek némelyike előfordult az elmúlt év során, nem
kevés fájdalmat okozott az egész testnek és sok ember lelkét
megsebezte, a botránnyal is! Kötelességünk megemlíteni, hogy ami volt és ami
lesz a jövőben, az őszinte megfontolás és eltökélt előkészület tárgya.
Köszönet
a szolidaritás, az engedelmesség és a nagylelkű imádság megerősítő
szolgálatáért
Mindazonáltal
a betegségek és a botrányok nem tudják elrejteni annak a szolgálatnak a
hatékonyságát, amit a Római Kúria fáradsággal, felelősséggel,
elkötelezettséggel és odaadással végez a pápa és az egyház számára és ez nagy
vigasz. Ferenc pápa idézett Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéből: „A rossz
szellem sajátossága az, hogy a lelket mardossa, szomorúvá teszi és hamis okkal
nyugtalanítva akadályokat gördít eléje, hogy ne haladhasson előre. A jó szellem
sajátossága pedig az, hogy bátorságot, vigaszokat, könnyeket, sugallatokat és
nyugalmat ad, mindent megkönnyítve és minden akadályt elgördítve, hogy az ember
a jó művelésében egyre előbbre haladjon” (LGy 315).
Nagy
igazságtalanság lenne nem kifejezésre juttatni – folytatta a pápa – az átérzett
hálát és köteles bátorítást minden egészséges és becsületes embernek, aki
odaadóan, hűséggel és szakmaisággal dolgozik, miközben az egyháznak és Péter
utódának felajánlja a szolidaritás és az engedelmesség, nemkülönben a nagylelkű
imádság megerősítő szolgálatát.
A
lényegre törekvés lelkületével
Ezzel
a lényegre törekvéssel szeretnék ma hozzátok szólni, miközben az Irgalmasság
Szentéve zarándoklatának a kezdetén vagyunk, ami mindnyájunknak erős felhívás
hálaadásra, a megtérésre, a megújulásra, a bűnbánatra és a kiengesztelődésre.
Karácsony valójában az Isten irgalmasságának az ünnepe, amiről ezt tanítja
Szent Ágoston: „Lehetett volna –e nagyobb irgalmú felénk az Isten, mint ami
arra indította az egek Teremtőjét, hogy leszálljon az égből a földre és
felöltse egy halandó testét? Maga az irgalom vezette a világ Urát, hogy magára
öltse a szolga testét, oly módon, hogy jóllehet kenyér, éhezzen, jóllehet ő
maga az egész teljesség, szomjazzon, jóllehet ő maga a hatalom, gyenge legyen,
jóllehet ő maga az üdvösség, megsebesüljön és noha ő az élet, meghaljon.
Mindezt azért, hogy kielégítse az éhségünket, csillapítsa a hevünket, eltörölje
a gonoszságainkat, fellobbantsa a szeretetünket”( Sermo 207).
Ajánlom
a „szükséges erények katalógusát”
Immár az
Irgalmasság Éve és a küszöbön álló karácsonyi készület összefüggésében
szeretnék gyakorlati segítséget nyújtani ahhoz, hogy gyümölcsözően élhessétek
meg ezt a kegyelmi időszakot. Ugyan nem kimerítő módon, ámde a „szükséges
erények katalógusáról” van szó azok számára, akik a Kúriában teljesítenek
szolgálatot és egyúttal azok számára is, akik termékennyé szeretnék tenni az
egyház iránti odaadottságukat és szolgálatukat. Arra kérem az egyes
dikasztériumok vezetőit és az elöljárókat, hogy mélyítsék el, gazdagítsák és
egészítsék ki azt. Ez egy felsorolás, mely a misericordia, az irgalom szó
kezdőbetűivel akrosztikus módon indítja az elemzést – ezt csinálta p. Ricci
Kínában –, hogy mintegy ez legyen vezetőnk és világító lámpásunk.
1.
Missziósság és lelkipásztori lelkület. A missziósság az, ami a kúriát termékennyé és gyümölcsözővé teszi.
Műveink hatékonyságának és hitelességének a próbája. A hit adomány, de a
hitünket valójában az méri, hogy milyen mértékben vagyunk képesek közölni,
továbbadni azt A pásztori lelkület pedig nélkülözhetetlen főként minden pap
számára. Hétköznapi elkötelezettség, hogy kövessük a Jó Pásztort, aki törődik a
kisbáránnyal és életét adja másokért, továbbá a mi kuriális és papi
tevékenységük mértéke.
2.
Rátermettség és jó szimat. A
rátermettség megkívánja a személyes erőfeszítést, hogy megszerezzük a szükséges
és elvárt tulajdonságokat, hogy a legjobban betölthessük a feladatunkat. Ez
szemben áll a protekcióval és a kenőpénzzel. A jó szimat az értelem képessége,
hogy megértsük a helyzeteket és bölcsen, teremtő módon szembesüljünk velük.
Rátermettség és jó szimat együtt az emberi válasz az isteni kegyelemre, amikor
közülünk mindenki követi a híres mondást: „Csinálj úgy, mintha Isten nem
lenne, és aztán engedj át mindent Istennek, mintha te nem léteznél”.
3.
Lelkiség és emberség. A lelkiség
a tartóoszlopa mindenféle szolgálatnak az egyházban és a keresztény
életben,mert táplálja a műveinket, védelmez az emberi gyengeségtől és a
hétköznapi kísértésektől. Az emberség megtestesíti a hitünk igazságtartalmát,
valódiságát, megóv attól, hogy gépek, robotok legyünk. Amikor már nem tudunk
őszintén sírni és felszabadultan nevetni, akkor kezdődik valami olyan
átalakulás bennünk, ami révén az emberből valami más leszünk.
4.
Példamutatás és hűség. Boldog VI.
Pál emlékeztette a kúriát ’63-ban, hogy annak a hivatása a példaszerűség.
Példamutatás, hogy elkerülje a botrányokat, melyek megsebzik a lelket és
tanúságtételünk hitelreméltóságát fenyegetik. Hűség a felszenteltségünkhöz, a
meghívásunkhoz, mindig emlékezve Jézus szavaira: „Aki a kicsiben hűséges, arra
nagyobb dolgot bíznak… (Lk 6,10) és „.. lehetetlen, hogy botrányok ne
történjenek, de jaj annak, aki botrányt okoz!” (Mt 18,7).
5.
Értelmesség és szerethetőség. Az
értelmesség arra szolgál, hogy elkerüljük a szélsőséges érzelmeket, a
szerethetőséggel pedig a bürokrácia, a program- és tervkészítés szélsőségeit
védhetjük ki. A személyiség egyensúlyának szükséges sajátosságai ezek. És
bocsánat, hogy ismét Szent Ignácot idézem, mondta a pápa: „Az ellenség nagyon
megfigyeli, vajon a lélek durva-e vagy gyöngéd. Ha gyöngéd, iparkodik még
gyöngédebbé tenni, egészen a végletekig, hogy jobban megzavarja és teljesen
összekavarja”. (Lgy 349).
6.
Ártalmatlanság és határozottság.
Az ártalmatlanság óvatossá tesz az ítéletben, képessé tesz arra, hogy
tartózkodjunk az indulatos és meggondolatlan akcióktól. Az a képesség, mely a
legjobbat hozza ki belőlünk és másokból. Mindig körültekintéssel és megértéssel
jár el. Azt tedd másoknak, amit magadnak is szeretnél. A határozottság az
eltökélt szándékkal, világos látással teli cselekvést jelent, Isten iránti
engedelmességgel és mindig csak a salus animarum, a lelkek üdvössége legfőbb
törvényét követve.
7.
Szeretet és igazság. Az emberi
létezés két elválaszthatatlan törvénye: „Tedd az igazságot a szeretetben és éld
a szeretetet az igazságban” (vö Ef 4,15). Odáig menően, hogy a szeretet igazság
nélkül a romboló „jóságoskodás” ideológiája lesz és az igazság szeretet nélkül
pedig vak „igazságoskodás”.
8.
Becsületesség és érettség. A
becsületesség egyenesség, következetesség és abszolút őszinteségben cselekvés,
önmagunkkal és az Istennel. A becsületes ember nemcsak a látszat kedvéért
cselekszik egyenesen, és nem fél az elnyomástól, mert nem csapja be azt
sem, aki kihívja őt. Nem basáskodik a többiek felett, akiket rábíztak. A
becsületesség az az alap, amin minden más minőség fönnáll. Az érettség pedig
harmóniát próbál teremteni a fizikai, pszichés és lelki képességeink között.
9.
Tiszteletteljesség és alázat.
A tiszteletteljesség a nemes és finom lélek sajátossága, aki mindig
hiteles tiszteletet tanúsít mások iránt, saját feladatával szemben, elöljárói
és beosztottjai felé egyaránt, a titoktartással szemben is. Tiszteletteljes az,
aki meg tud hallgatni figyelmesen és jólnevelten beszél. Az alázat
ellenben a szentek és az Isten embereinek az erénye, akik annál inkább
növekednek, minél inkább tudatában vannak annak, hogy ők maguk semmik és semmit
nem is tehetnek Isten kegyelme nélkül.
10.
Bőségesség és figyelem. Minél
inkább bízunk az Istenben és a gondviselésében, annál inkább a lélek bőségében
élünk és mind nyitottabbak vagyunk arra, hogy adjunk, jól tudván, hogy aki
többet ad, az visszakapja. Valójában hasztalan dolog kinyitni a világ összes
bazilikájának a szentkapuját, ha a szívünket elzárjuk a szeretet elől. A
figyelem a részletek gondozását jelenti, hogy önmagunk legjavát adjuk és hogy
soha ne szűnjünk meg figyelni a saját vétkeinkre és hiányosságainkra.
11.
Megfélemlíthetetlenség és készség.
A megfélemlíthetetlen nem enged a nehézségek láttán, mint Dániel az
oroszlánok vermében, mint Dávid Góliáttal szemben. Merészen és határozottan
cselekszik, langyosság nélkül, mint egy jó katona. Meg tudja tenni az első
lépést, mint Ábrahám és Mária. A készség pedig a szabadsággal és ügyességgel
cselekvés, anélkül, hogy a múlandó anyagiakhoz tapadnánk.
12.
Megbízhatóság és mérsékletesség.
Megbízható az, aki megtartja vállalásait komolysággal és elvárással, aki
egyedül is megtart mindent, aki maga körül nyugalmat áraszt, mert soha nem
árulja el a bizalmat, amit beléje vetnek. A mértékletes – az utolsó erény ebben
a felsorolásban, de nem a fontossági sorrendben – az az képesség, mely lemond a
fölöslegesről, és ellenáll a mai uralkodó fogyasztói szemléletnek. A
mértékletes bölcs, egyszerű, lényegi, kiegyensúlyozott és állhatatos. Isten és
szegények szemével nézi a világot. Egy életstílus, mely a másik elsőbbségét
tekinti.
Végül
egy imádság: Segédmunkások vagyunk és nem építőmesterek, a jövő az Istené
Ferenc pápa végül Oscar Romero érsek imádságával fejezte be a római
kúria tagjainak mondott karácsonyi jókívánságait: „Lehet, hogy nem látjuk meg
fáradozásaink beteljesülését, de ez a különbség az építőmester és a segédmunkás
között. Segédmunkások vagyunk és nem építőmesterek, szolgák és nem a Messiás.
Annak a jövőnek a prófétái vagyunk, ami nem a miénk”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése