Ferenc pápa homíliája az irgalmasság évét megnyitó szentmisén
December 8-án a Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa megnyitotta az irgalmasság szentévét. Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk a szentév megnyitása alkalmából bemutatott szentmisén mondott homíliájának magyar nyelvű fordítását.
Nemsokára
abban az örömben lesz részem, hogy megnyithatom az irgalmasság szent kapuját.
Ezt a nagyon egyszerű, ám erősen jelképes mozdulatot Isten igéjének fényében
hajtjuk végre, amelyet az imént hallottunk, és amely a kegyelem elsőségére
irányítja figyelmünket. Az a fő gondolat ugyanis, ami többször is visszatér
ezekben az olvasmányokban, Gábor angyal szavára utal, amellyel egy fiatal,
meglepődött és zavarodott lányhoz fordul, rámutatva az őt beborító
misztériumra: „Örülj, kegyelemmel teljes” (Lk 1,28).
Szűz
Máriának tehát elsősorban az a dolga, hogy örüljön annak, amit az Úr végbevitt
benne. Isten kegyelme beborította, és méltóvá tette arra, hogy Krisztus anyja
legyen. Amikor Gábor angyal belép házába, a legmélyebb, a minden emberi
felfogóképességet meghaladó misztérium is arra szolgáltat neki okot, hogy örüljön,
higgyen és ráhagyatkozzon Isten szavára. A kegyelem teljessége átalakítja a
szívét, és képessé teszi annak a nagy tettnek a végbevitelére, amely
megváltoztatja az emberiség történelmét.
A
szeplőtelen fogantatás ünnepe Isten szeretetének nagyságát fejezi ki. Ő nemcsak
olyan Isten, aki megbocsátja a bűnt, hanem Máriában odáig megy, hogy megelőzi
az eredendő bűnt, amelyet minden ember születésétől fogva magában hordoz. Isten
szeretete megelőz, elővételez és megment. A bűn édenkertben elkezdődött
történelme beleolvad Isten megmentő szeretetének tervébe. A Teremtés könyvének
szavai mindennapi, személyes tapasztalatunkra mutatnak rá. Mindig kísért minket
az engedetlenség, ami abban fejeződik ki, hogy életünket Isten akaratától
függetlenül akarjuk megtervezni. Az embert folytonosan ez a barátságtalan
ellenállás kísérti, az, hogy ellenálljon Isten tervének. Ugyanakkor a bűn
történelme is csak a megbocsátó szeretet fényében érthető. Ha minden a bűnhöz
kötve maradna, akkor mi lennénk a legkétségbeesettebb teremtmények, ám az az
ígéret, hogy Krisztus szeretete győzni fog, mindent az Atya irgalmasságába von.
Isten szava, melyet hallottunk, nem hagy kétséget efelől. A Szeplőtelen Szűz
kiváltságos tanúja előttünk ennek az ígéretnek és az ígéret beteljesedésének.
Maga
ez a rendkívüli szentév is kegyelmi ajándék. Aki belép azon a kapun, felfedezi
az Atya irgalmasságának mélységét, aki mindenkit elfogad és mindenki elé
személyesen megy. Ő az, aki keres minket! Ő az, aki elénk jön! Ez az év arra
szolgál, hogy növekedjen meggyőződésünk az ő irgalmasságában. Mennyire
megsértjük Istent és az ő irgalmát, amikor elsőként azt állítjuk, hogy
bűneinket megbünteti az ő ítélete, ahelyett, hogy elébe tennénk: bűneinket megbocsátja
az ő irgalma (vö. Szent Ágoston: De praedestinatione sanctorum 12,
24)! Igen, így van! Az irgalmat az ítélet elé kell helyeznünk, és Isten
ítéletét minden esetben irgalmassága fényében kell néznünk. A szent kapun való
átlépés tehát éreztesse meg velünk, hogy részesülünk a szeretetnek, a
gyengédségnek ebben a misztériumában. Hagyjunk fel minden félelemmel és
szorongással, mert az nem illik ahhoz, aki szeretve van. Éljük át inkább a
mindent átalakító kegyelemmel való találkozás örömét.
Ma,
amikor itt, Rómában és minden egyházmegyében a világon átlépünk a szent kapun,
egy másik kapuról is szeretnénk megemlékezni, arról, amelyet ötven évvel
ezelőtt a II. vatikáni zsinat atyái tártak ki a világ felé. Erre az évfordulóra
nem csak a zsinati dokumentumok gazdagsága miatt emlékezünk, melyek napjainkig
a hitben tett nagy előrehaladásról tanúskodnak. A zsinat elsődlegesen egy
találkozás volt. Igazi találkozás az egyház és korunk emberei között. Ezt a
találkozást a Szentlélek ereje jellemezte, aki arra indította egyházát, hogy
előjöjjön a zátonyok közül, melyek sok éven át magába zárták, hogy lelkesen
újrakezdje missziós útját. Ez annak újrakezdése volt, hogy elébe menjen minden
embernek oda, ahol él: a városába, az otthonába, a munkahelyére…, ahol csak
ember van, az egyháznak el kell érnie, hogy elvigye neki az evangélium örömét,
Isten irgalmasságát és megbocsátását. Ezt a missziós indítást folytatjuk tehát
évtizedekkel később, ugyanazzal az erővel és lelkesedéssel. A szentév erre a
nyitásra indít bennünket, és arra kötelez, hogy ne hanyagoljuk el a II.
vatikáni zsinat szellemét, vagyis az irgalmas szamaritánus szellemét, amire
Boldog VI. Pál pápa emlékeztetett a zsinat lezárásakor. Amikor ma áthaladunk a
szent kapun, vállaljuk fel, hogy magunkévá tesszük a jóságos szamaritánus
irgalmasságát.
Ferenc
pápa imája a szent kapu előtt:
Imádkozzunk!
Istenünk, te mindenhatóságodat
főleg irgalmasságoddal és megbocsátásoddal mutatod meg.
Add, hogy az evangélium örömében éljük meg
ezt a kegyelmi esztendőt,
ezt az irántad és a testvéreink iránti szeretetre alkalmas időszakot.
Istenünk, te mindenhatóságodat
főleg irgalmasságoddal és megbocsátásoddal mutatod meg.
Add, hogy az evangélium örömében éljük meg
ezt a kegyelmi esztendőt,
ezt az irántad és a testvéreink iránti szeretetre alkalmas időszakot.
Áraszd
ránk továbbra is Szentlelkedet,
hogy ne fáradjunk bele tekintetünket bizalommal
afelé fordítani, akinek szívét átszúrtuk,
a te emberré lett Fiad felé,
aki a te végtelen irgalmad tündöklő arca,
biztos menedék mindnyájunk, bűnösök számára,
akik rászorulunk a megbocsátásra, a békére,
a felszabadító és üdvözítő igazságra.
hogy ne fáradjunk bele tekintetünket bizalommal
afelé fordítani, akinek szívét átszúrtuk,
a te emberré lett Fiad felé,
aki a te végtelen irgalmad tündöklő arca,
biztos menedék mindnyájunk, bűnösök számára,
akik rászorulunk a megbocsátásra, a békére,
a felszabadító és üdvözítő igazságra.
Ő a
kapu, akin keresztül hozzád jövünk,
aki a vigasztalás kiapadhatatlan forrása vagy mindenki számára,
és alkonyt nem ismerő szépség,
tökéletes öröm a vég nélküli életben.
aki a vigasztalás kiapadhatatlan forrása vagy mindenki számára,
és alkonyt nem ismerő szépség,
tökéletes öröm a vég nélküli életben.
Járjon
közben értünk a Szeplőtelen Szűz,
a húsvéti győzelem első és tündöklő gyümölcse,
az új ég és új föld ragyogó hajnala,
földi zarándoklásunk boldog kikötője.
a húsvéti győzelem első és tündöklő gyümölcse,
az új ég és új föld ragyogó hajnala,
földi zarándoklásunk boldog kikötője.
Neked,
mennyei, szent Atyánk,
Fiadnak, Megváltónknak,
a Szentléleknek, a Vigasztalónak
minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.
Ámen.Fiadnak, Megváltónknak,
a Szentléleknek, a Vigasztalónak
minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése