Az egyház igazi kincsét a szegények jelentik, nem pedig a pénz:a pápa homíliája
Papa
Francesco celebra la messa a Santa Marta - OSS_ROM
Az
egyház legyen alázatos, szegény, és bízzék az Úrban – jelentette ki Ferenc pápa
kedden reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. Homíliájában arról
beszélt, hogy a szegénység az első a nyolc boldogság közül, valamint, hogy az
egyház valódi gazdagságát a szegények jelentik, nem pedig a pénz vagy a világi
hatalom.
Jézus
erőteljesen megrója a főpapokat és figyelmezteti őket, hogy még az utcanők is
előbb bejutnak Isten Országába náluk. A mai evangéliumi szakasz (vö. Mt
21,28-32) alapján a Szentatya óva intett a kísértésektől, amelyek ma is
megronthatják az egyházat. Az első olvasmány Szofoniás könyvéből (vö. Szof
3,1-2.9-13) is azt mutatja meg nekünk, hogy milyen szennyessé és lázongóvá válik
egy nép, ha nem hallgatja meg az Urat.
Az
egyház legyen alázatos, ne páváskodjon a hatalmával
Milyennek
kell lennie az Úrhoz hű egyháznak? – tette föl a kérdést Ferenc pápa, majd így
válaszolt: Egy olyan egyház, amelyik Istenre bízza magát, magán kell, hogy
viselje ezt a három jegyet: alázatosság, szegénység, bizalom az Úrban. Olyan
egyház legyen, amelyik nem páváskodik a hatalmával, önnön nagyságával. Az
alázat nem azt jelenti, hogy valaki bágyadt, erőtlen és réveteg szemmel néz…
Nem, ez nem alázat, hanem színjáték! Ez az alázat színlelése. Az alázat első
lépése az, ha beismerjük: bűnösök vagyunk. Ha nem vagy képes kimondani
magadról, hogy bűnös vagy és a többiek jobbak nálad, akkor nem vagy alázatos.
Az alázatos egyház első lépése az, hogy bűnösnek érezze magát, és ez igaz
mindannyiunkra. Ha közülünk valaki a másik hibáit szokta nézni és kibeszélni
azokat, akkor nem alázatos, a többiek ítélő bírájának hiszi magát. Nekünk
kérnünk kell a kegyelmet, hogy az egyház alázatos legyen, hogy mi alázatosak legyünk,
mindannyian.
Az
egyház ne ragaszkodjon a pénzhez. Az igazi gazdagsága a szegényekből áll
A
második lépés pedig a szegénység, amely az első a nyolc boldogság közül.
Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy csak Isten gazdagságához
ragaszkodunk. Nem kell az olyan egyház, amelyik a pénzhez ragaszkodik, a pénzre
gondol és arra, hogyan keressen pénzt. Ismeretes, hogy az egyházmegye egyik
templomában azt mondták naivul az embereknek, hogy ha át akarnak menni a
szentkapun, adakozniuk kell: ez nem Jézus egyháza, ez a pénzhez ragaszkodó
főpapok egyháza – figyelmeztetett a pápa.
Ennek
az egyházmegyének az ökonómusa Lőrinc diakónus volt, akinek a császár
megparancsolta, hogy hozzon neki az egyházmegye kincseiből. Ő pedig, hogy
fizessen valamit és ne öljék meg, a szegényekkel tért vissza. A szegények az
egyház gazdagsága. Ha banktulajdonos vagy, de a szíved szegény, nem ragaszkodik
a pénzhez, akkor mindig szolgál. A szegénység ez az anyagi javaktól való
elhatárolódás, hogy a rászorulókat szolgáljuk, mások szolgálatára legyünk.
Tegyük föl magunknak a kérdést – kérte a pápa: hogy alázatos, szegény egyház és
nép vagyunk-e? Hogy én szegény vagyok-e vagy sem?
Az
egyház bízzon mindig az Úrban, aki soha nem okoz csalódást
A harmadik lépés végül az, hogy az egyház mindig az Úr nevében bízzon.
Hol van az én bizalmam? A hatalomban, a barátokban, a pénzben? Az Úrban legyen!
Ez az az örökség, amit nekünk ígér az Úr: „Szegény és alázatos népet hagyok meg
benned’’, mely majd az Úr nevében bizakodik”. Alázatos, mert bűnösnek érzi
magát; szegény, mert a szíve Isten gazdagságához ragaszkodik, és ha van belőle,
akkor azért, hogy gazdálkodjon vele. Bízik az Úrban, mert tudja, hogy csak az
Úr adja meg neki azt, ami jót tesz neki. Ezek a főpapok tényleg nem értették
mindezt és Jézus azt kellett, hogy mondja nekik: egy utcanő előbb beléphet
Isten Országába náluk. Az Úr eljövetelére, Karácsonyra várva kérjük az Urat,
hogy adjon nekünk alázatos szívet, szegény és főleg az Úrban bizakodó szívet,
mert az Úr soha nem okoz csalódást – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc
pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése