Advent második hetének péntekje

Advent második hetének péntekje

A mai evangéliumi jelenet gyermekek játékát mutatja be. Nem derül ki, hogy milyen játékról lehet szó, de nem is ez a lényeges. Talán az történt, hogy a gyerekek játszani kezdenek egymással, elosztják egymás között a szerepeket, de addigra egyeseknek elmegy a kedve a játéktól, hiába furulyáznak a többiek, ők nem hajlandóak táncolni. Talán más szerepet akartak maguknak, s emiatt inkább nem játszanak tovább társaikkal. A játék ezzel abbamarad, a vidámságnak és az örömnek vége.
Jézus egy ilyen helyzetet mutat be hallgatóinak, amely példával Keresztelő Jánosra utal, akit nem mindenki fogadott jó szívvel. János elvégezte a rá bízott feladatot, megtette mindazt, amit szerepe, küldetése kívánt, de a nép egy része nem hallgatott rá. Bár sokan megszívlelték szavait, mások elfordultak tőle. Hiába igyekezett mindenkit meggyőzni arról, hogy elközelgett a messiási idő, ideje bűnbánatot tartani, mert a Megváltó jövetelének ideje már egészen közel van, sokan nem törődtek mindezzel. Egy olyan helyzet jelképes leírása ez, amikor hiába az isteni üdvözítő szándék, az emberi makacsság és ellenszegülés elrontja a „játékot,” az isteni tervet. Az előfutár elutasítása előrevetíti, hogy a Megváltó is hasonló visszautasítással fog találkozni.
Ma azzal szerzek örömöt egy gyermeknek, hogy játszom vele.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és aszerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.