Advent első hetének péntekje

Advent első hetének péntekje

A hit kifejezése és megvallása többször előkerül az evangéliumokban. A mai szakaszban a csoda előfeltételeként szerepel. A két vaktól, akik Jézust követik, az Úr ezt kérdezi: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” Előzetesen már kifejezték hitüket azzal, hogy „Dávid fiának” nevezték Jézust. A korabeli felfogás szerint ugyanis az eljövendő Messiás Dávid király leszármazottja, azaz „Dávid fia” lesz. A kérdéssel Jézus tulajdonképpen újabb megerősítést kér, amire a vakok azonnal megvallják hitüket, s ezt követően történik meg velük a csoda, nyerik vissza szemükvilágát.
Bár a történet kulcspontja a hit és annak megvallása, mégis érdemes másra is felfigyelnünk. Például arra, hogy a vakok követni kezdik Jézust. Feltehetően megszokott helyükön üldögéltek, koldultak, várakoztak, amikor odaérhetett Jézus és kísérete. Megtudván, hogy ki halad el mellettük az úton, a két vak nem marad a helyén, hanem felkelnek és elindulnak. Jól tudják, ha ott maradnak, ahol nap mint nap üldögélnek, akkor semmi változásra nem számíthatnak. Útközben hangosan kiáltoznak, messiási jelzőkkel illetik Jézust, s nem állnak meg, még akkor sem, ha látszólag meg sem hallja őket.
Esetük azt tanítja, hogy az adventi időben talán érdemes felállnom, megszokott helyemet elhagynom. Ma odalépek valakihez, akivel még sosem beszélgettem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mutasd meg, Uram, a Szegénységet, amelyet annyira szerettél! Irgalmas Jézus, légy irgalommal irántam, teljesen eltölt a vágy Úrnőm, a Szegénység után, aki nélkül nem lelek nyugalmat. Te lobbantottad fel, Uram, szívemben az érte epedő szerelmet, add meg hát a jogot is, hogy enyém lehessen! Arra vágyom, hogy ebben a kincsben legyek gazdag! Állhatatosan kérlek, hadd lehessen mindig az enyém! Uram, Jézus, te egészen szegény voltál, s így én sem kívánok e földön semmit sem a sajátomnak mondani, és csak abból akarok élni, amit felebarátaim adnak nekem!
Assisi Szent Ferenc