Szent Márton

Évközi harminckettedik hét szerdája

Szent Márton

A mai nap evangéliuma az irgalmasságot állítja elénk. A végső ítéleten azt kéri majd számon tőlünk Isten, hogy gyakoroltuk-e az irgalmasságot, segítettük-e rászoruló embertársainkat. Minden nélkülözőben ugyanis Krisztust kell észrevennünk, s ha elmulasztjuk a segítségnyújtást, akkor azt Krisztustól tagadjuk meg. Az irgalmas szívvel végzett, a Krisztus iránti hitből és szeretetből fakadó jócselekedetek szükségesek ahhoz, hogy az üdvösségre, az örök életre jussunk.
Az elkövetkezendő egy év során világszerte számos eseménnyel emlékeznek meg a ma ünnepelt Szent Márton püspök születésének 1700. évfordulójáról. A jócselekedetekről és azok fontosságáról szóló evangéliumi tanítás azért került e napra, mert Szent Márton püspök életében is nagy szerepet játszott. Életének legismertebb eseménye az volt, hogy a didergő koldussal megosztotta köpenyét, majd pedig éjszakai látomásában Krisztust látta abban a köpenyben, amit ő adott a koldusnak. Hiba volna azonban részünkről, ha személyében csak egy jószívű, tettrekész embert látnánk, s nem vennénk észre azt, hogy legfőbb erénye az volt, hogy mindenben Krisztus követője akart lenni. Ezért lett keresztény, ezért védelmezte a keresztény hitet, ezért törekedett az egyszerű életre, s ezért szolgálta szeretettel a rábízottakat püspökként.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, szeretnék az életemnek értelmet adni az imádság, az áldozat, a bizalom, a szeretet, a hűség ébrentartásával. De csak te, az élet Istene, töltheted be életemet egészen, és teheted azt értelmessé. Jöjj tehát, és maradj velem, akkor elég gazdag vagyok már.
R. Svoboda