Ősi advent 3.

Advent

Azt a kifejezést, hogy advent, minden katolikus hívő ismeri. Latin szó. Advenire = idejönni a jelentése. Megszokta minden hívő testvérünk, hogy a karácsony előtti felkészülési időt jelenti, Jézus Krisztus földre születésének ünnepére készülünk. Megünnepeljük Urunk, az Atyaisten ősi ígéretét, amit a bűnbeesett emberiségnek tett: elszakadt tőlem gyermekeim egész közössége, bezárult a nekik készített mennyország (Mt 25,34) Az Atya maga siet segítségetekre. Elküldi hozzátok megváltónak Egyszülött Fiát. Advenit = el is fog jönni. Az addigi hosszú-hosszú várakozás ideje: adventus = eljövetel. Öröktől fogva csak az istenség létezik, az isteni lényeg, a tiszta szellem, amely végtelenül okos, mindentudó és végtelenül hatalmas, mindenható, és ezt az ugyancsak mindörökké élő Isten birtokolja saját erejéből, kizárólagosan. Erre hivatkozott már 1932.július 1-én egy kiválasztott, olasz származású ifjú apácának, aki egy francia missziósrend legfőbb vezetője volt, Eugénia nővérnek.„Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot.”Megtöltötte mindazzal, amiről tudta, hogy az embereknek szükségük lehet rá: levegő, nap, eső és sok egyéb, ami a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen. Végül megteremtette az embert. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jósága. Az Ószövetségben prófétákat választott ki, hogy azok a teremtményei, az emberek között éljenek; mondják el óhajaikat, aggodalmaikat, örömeiket, hogy mindenkivel közöljék. Minél inkább növekedett a rossz, jósága annál inkább arra sürgetett, hogy közölje magát az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseit azokhoz, akik a rendetlenséget okozták. Ezért néha szigorúnak kellett lenni, nem azért, hogy büntesse őket, mert ezzel csak fokozta volna a rosszat, hanem azért, hogy visszatartsa őket a bűntől. Atyjuk és Teremtőjük felé irányítsa őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek és félreismertek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen volt csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése) által is megtisztuljon: vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása, az embernek ember elleni háborúk.„A világ az emberiség iránti végtelen jóságom következtében gyakran megtisztult romlottságától. Akkor újból néhány lelket választottam ki, akikben örömöm tellett, az ő jó voltukból ismét örülhettem teremtményeimnek, az embereknek. Megígértem a Megváltót. Mi mindent meg nem tettem jövetelének előkészítéséért, megmutatva magamat azokban az előképekben, akik Őt képviselték ezer és ezer évvel jövetele előtt is. Mert ki ez a Megváltó? Honnan jön? Mit cselekszik   majd a földön? Kit jön képviselni? A Megváltó: Isten. Ki Isten? Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Honnan jön, jobban mondva ki utasította arra, hogy az emberek közé jöjjön? Én vagyok az, az Ő Atyja, Isten. Kit képvisel majd a földön? Megismerteti és megszeretteti az Atyját: Istent. Vajon nem ezt mondta: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom? (Lk 22,49) „Csak azért jöttem, hogy Atyám akaratát teljesítsem” (Az Atya szól gyermekeihez,23-24)