Ősi advent 2.

Az előbbi elmélkedésben az Atya úgy mutatkozik be, amint öröktől fogva birtokolja az isteni lényeget. Az istenség örökös és egyedüli birtokosa. Az 1932.július elsejei üzenetében tovább fejtegeti, hogy nem akar egyedül maradni végtelen gazdagságával, mert természete szerint, nemcsak névleg Atya. Öröktől fogva meg akarja osztani végtelen gazdagságát, hogy végtelen boldogságot árasszon maga köré. Ezt két síkon teheti meg: a Szentháromság titkában és a teremtésben. A szó szerinti közlésben előbb részletezi az emberteremtést, mint a Szentháromságot, hisz a Szentháromság titkát 1900 éve ismertette a megtestesült Fiúisten, viszont az ember teremtésének ilyen mélyen az örökkévalóságba gyökerezését még nem hirdette meg. A sorrendet mi is ennek megfelelően tartjuk, amit a logika is megenged ebben az esetben: az Atya ebben a beszélgetésben előbb említi az emberi világot teremtő örök elhatározását. A nicea-konstantinápolyi egyetemes zsinat (325) hitvallása így kezdődik: „Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a Mennyből” A zsinati atyák precízen megfogalmazzák a második Isteni Személynek a származását: „Isten egyszülött Fia, aki az Atyától született az idő kezdete előtt.” A közelmúltban egy templomi szentbeszédemben elmondtam ezt a fontos tanítást. Láttam a megrökönyödött tekintetekből, hogy megdöbbent a hívő közösség: az Atyától született? Megmagyaráztam, többször szó szerint el is mondtam a születés filozófiai meghatározását: Élő jön ki élőből a természet hasonlóságára. Hangsúlyoztam: ezt a meghatározást mindenfajta igazi születésre alkalmazni lehet. Istennél is érvényesen alkalmazzuk, azzal a megfontolással, hogy Istennél is fennáll az önismeret, amint azt önmagunkon tapasztaljuk. Az ember az önismeret kialakításánál mintegy kilép önmagából, hogy kívülről figyelje meg, önkritikusan ellenőrizze saját magáról alkotott véleményt (igazságot). Így próbálkozunk mi pontos önismeretet kialakítani.Istennél is feltételezzük ezt a folyamatot, ami nála mindig abszolút biztos megállapítás, tökéletes az önismerete. Istenben csak két féle létmód létezik: lényeg és személy. Itt az önismeret csak személyes lehet, tehát egy új Személy jelenik meg.Az isteni Személynek is megfelelő lényegre, Isteni substantiára van szüksége, mert a személy csak megfelelő lényegben élhet. Isteni substantia csak az egyetlen, végtelen, mindentudó és mindenható istenség, az újonnan született Isteni Személy ezt igényli. Itt van az Atya végtelen szeretetének titka: az abszolút egyszerű isteni lényeget az Atya odaadja megszülető Fiának, és Ő az elmondottakat teljesen tisztán tudva elfogadja, de vissza is ajándékozza az Atyának. Ez az ajándékozás a végtelen Szeretet műve, ugyanígy az azonnali visszaajándékozás is pillanatról pillanatra. (Sőt hozzá kell fűznöm, hogy tisztán álljon mindenki előtt az egész titok, aki ezt a legszentebb titkot ismeri: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik. Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával”) A Szentlélek is megkapja az Isteni lényeget egyetlen lehelettel az Atyától és a Fiútól, és ugyanígy leheli vissza egyetlen lehelettel az első két Személynek) Az Atya pedig azt kérte a Fiútól, hogy a fentebb leírt teremtmények megteremtéséhez járuljon hozzá azzal, hogy majd egykoron az anyagból és szellemből álló emberek közé testesüljön meg, de elvben engedje meg, hogy felveendő emberi természete szellemi lelke lehessen már előre ősmintája az angyalok és az emberi lelkeknek, emberi teste pedig ősmintája az emberek testének. Így beavatja ezeket a lényeket önmagán keresztül a mennyek egykori lakói közé.