MINDENSZENTEK ÜNNEPE
Az Egyház nem akar az Isten látására jutott lelkek közül egyet sem figyelmen kívül hagyni. Ezért szentel egy ünnepet Mindenszentek tiszteletének, tehát azoknak is, akiknek nevét egyedül csak Isten ismeri. Ez a legfelsőbb foka az Egyház életének. Mindenszentek ünnepe a küzdő és győzedelmes egyházat egy nagy családi ünnep keretében akarja egyesíteni, amikor minden állás, kor, nemzet és idők megkoronázottai győzelmi pálmáikkal integetnek felénk és biztatnak, hogy törekedjünk e dicsőséges diadaljel után, Istennek örök, boldog meglátására.
Ehhez az ünnephez a Pantheon ajándékozása nyújtotta az alkalmat, melyet Phokas császár adott IV. Bonifác pápának (608-25). Ezt Kr. e. 27-ben Augusztus tiszteletére építették. Sok fülkével van ékesítve és ezekben isten-szobrok állottak. A pápa ezután templommá alakította át és Isten Anyjának és a szent vértanúknak tiszteletére szentelte, 609. vagy 610. május 13-án, IV. Gergely (827-44) ezt az avatási ünnepet november 1-re helyezte át és IV. Sixtus (1471-84) oktávával, az egész Egyházra kiterjesztette.
Ma Mindenszentek az egyházi év nagyünnepei közé tartozik: első osztályú ünnep, vigíliával kezdődik, mely böjti nap. Egyúttal az egyházi év utolsó szakába esik az Egyház diadalünnepe, melyen seregszemlét tart mennyben diadalmaskodó tagjai felett. Nagy és ránk nézve igen fontos tanítása az Egyháznak a szentek közösségéről szóló tanítás, mely sehol sem lesz oly élettől átjárt valósággá, mint a megértett és átélt liturgiában. Pedig csak ekkor lesz meg bennünk a katolikusságnak, más szóval a közösségnek, az egyetemességnek igazi tudata. Az egész liturgia ezt hirdeti, de a mai ünnepen még jobban kellene erre gondolnunk, hogy katolikus életünk irányítója legyen a szentek egyességének hittétele. A szentlecke szerint Szent János fönséges vízióban látta Isten szentjeinek boldogságát, amiről az Úr mondotta, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta. Ezt próbálta emberi szóval visszaadni. Úgy hallgassuk tehát meg szavait, mint a szavakkal ki nem fejezhető boldogságnak szavakba öntését.
Az Egyház nem akar az Isten látására jutott lelkek közül egyet sem figyelmen kívül hagyni. Ezért szentel egy ünnepet Mindenszentek tiszteletének, tehát azoknak is, akiknek nevét egyedül csak Isten ismeri. Ez a legfelsőbb foka az Egyház életének. Mindenszentek ünnepe a küzdő és győzedelmes egyházat egy nagy családi ünnep keretében akarja egyesíteni, amikor minden állás, kor, nemzet és idők megkoronázottai győzelmi pálmáikkal integetnek felénk és biztatnak, hogy törekedjünk e dicsőséges diadaljel után, Istennek örök, boldog meglátására.
Ehhez az ünnephez a Pantheon ajándékozása nyújtotta az alkalmat, melyet Phokas császár adott IV. Bonifác pápának (608-25). Ezt Kr. e. 27-ben Augusztus tiszteletére építették. Sok fülkével van ékesítve és ezekben isten-szobrok állottak. A pápa ezután templommá alakította át és Isten Anyjának és a szent vértanúknak tiszteletére szentelte, 609. vagy 610. május 13-án, IV. Gergely (827-44) ezt az avatási ünnepet november 1-re helyezte át és IV. Sixtus (1471-84) oktávával, az egész Egyházra kiterjesztette.
Ma Mindenszentek az egyházi év nagyünnepei közé tartozik: első osztályú ünnep, vigíliával kezdődik, mely böjti nap. Egyúttal az egyházi év utolsó szakába esik az Egyház diadalünnepe, melyen seregszemlét tart mennyben diadalmaskodó tagjai felett. Nagy és ránk nézve igen fontos tanítása az Egyháznak a szentek közösségéről szóló tanítás, mely sehol sem lesz oly élettől átjárt valósággá, mint a megértett és átélt liturgiában. Pedig csak ekkor lesz meg bennünk a katolikusságnak, más szóval a közösségnek, az egyetemességnek igazi tudata. Az egész liturgia ezt hirdeti, de a mai ünnepen még jobban kellene erre gondolnunk, hogy katolikus életünk irányítója legyen a szentek egyességének hittétele. A szentlecke szerint Szent János fönséges vízióban látta Isten szentjeinek boldogságát, amiről az Úr mondotta, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta. Ezt próbálta emberi szóval visszaadni. Úgy hallgassuk tehát meg szavait, mint a szavakkal ki nem fejezhető boldogságnak szavakba öntését.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése