Ferenc pápa: Jézus sír a világ fölött, mert az gyilkol, és nem érti a békét

Ma az egész világ háborúban áll, amit semmivel nem lehet igazolni. A béke útjának visszautasítása miatt maga Isten, maga Jézus is sír. Ferenc pápa erről beszélt november 19-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

„Jézus sírva fakadt” – ezzel a három szóval kezdte egyik legfájdalmasabb reggeli szentbeszédét Ferenc pápa. A napi liturgia (a magyar ünnepi liturgiától eltérően) Lukács evangéliumának egyik igen rövid, de annál meghatóbb szakaszát tárja elénk (Lk 19,41–44).

Jézus közeledik Jeruzsálemhez – és valószínűleg egy magaslatról, amelyről jól belátja a környéket –, megfigyeli a várost, és sírva fakad, majd ezt mondja: „Jaj neked, Jeruzsálem! (…) Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől!” (Lk 19,41–43) – idézte Ferenc pápa a Szentírást, majd lassan, tagoltan megismételte Jézus szavait, s komor hangon így folytatta: „Jézus ma is sír. Sír, mert mi a háború útját választottuk, a gyűlölet és az ellenségeskedés útját. Közeledik karácsony: kigyúlnak a fények, ünnepelünk, csillogó karácsonyfák, betlehemi jászlak állnak is majd… de mindez csak szemfényvesztés. A világ továbbra is háborúban áll, háborúzik. A világ nem értette meg a béke útját.”

Szavai nyomán nem nehéz kitalálni a pápa érzéseit, mint ahogy a világ nagy része is hasonlóképpen érez ebben a pillanatban. Ferenc pápa utalt a második világháborús megemlékezésekre, a hirosimai és a nagaszaki bombázásra, valamint redipugliai látogatására, amelyet tavaly tett az első világháborús olasz emlékhelyen. „Haszontalan mészárlások” – ismételte Benedek pápa szavait a Szentatya. „Ma mindenütt háború és gyűlölet van.”

„Mi marad a háborúból, amit most élünk? Mi marad utána?” – kérdezte a pápa. „Romok, gyermekek ezrei oktatás nélkül, rengeteg ártatlan áldozat, rengeteg! És sok pénz a fegyverkereskedők zsebében. Egyszer Jézus azt mondta: »Senki nem szolgálhat két úrnak: vagy Istent, vagy a gazdagságot választjuk« (Mt 6,24). A háború pedig éppen a gazdagság választása: »Csináljunk fegyvereket, így helyrebillen kicsit a gazdaság, és menjünk előre a saját érdekeink szerint.« Van egy csúnya szó, amit Jézus használt: »Átkozottak!« Mert Ő azt mondta: »Boldogok a békességszerzők.« Ezek pedig, akik háborúznak, átkozottak, bűnözők. Egy háborút sok-sok indokkal lehet úgymond »igazolni«. De amikor az egész világ – mint ma – háborúban áll, s világháború zajlik – részletekben: itt, ott, mindenütt… –, azt nem lehet igazolni. És Isten sír. Jézus sír.”

A Szentatya így folytatta: „És mialatt a fegyverkereskedők végzik a munkájukat, ott vannak azok a szegény békességszerzők, akik azért, hogy segítsenek egy emberen, aztán még egyen, s még sok máson, az életüket adják.” Mint tette azt „korunk nagy példaképe, Kalkuttai Teréz, akiről a nagy hatalommal bírók cinizmusával azt lehetne mondani: »Mégis mit tett ez a nő? Arra vesztegette el az életét, hogy segítsen az embereknek meghalni?« Nem értjük a béke útját…”

„Jót tesz nekünk is, ha kérjük a sírás kegyelmét, mégpedig ezért a világért, amely nem ismeri a béke útját. Amely azért él, hogy háborúzzon, miközben cinikusan a háború ellen beszél. Kérjük a szív megtérését. És éppen az irgalmasság szentévének kapujában, a mi jubileumunk, a mi örömünk legyen az a kegyelem, amely révén a világ újra képes lesz sírni bűntettei fölött, és mind a miatt, amit a háborúkkal okoz” – fohászkodott végül a csütörtök reggeli szentmisén Ferenc pápa.