Ferenc pápa: Az egyház ne imádja a „szent csúszópénzt”, erejét Jézus szavából merítse

Az egyház ne ragaszkodjon a pénzhez és a hatalomhoz, ne imádja a „szent csúszópénzt”, hanem erejét és örömét Jézus szavából merítse. Ferenc pápa az egyházi korrupció veszélyeiről beszélt a november 20-án, péntek reggel bemutatott szentmisén a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában.

A szentmise olvasmánya, a Makkabeusok első könyvéből való szakasz (1Mak 4,36-37.52—59) elbeszéli a nép örömét a pogányok által tisztátalanná tett templom újraszentelése fölött. Isten népe ünnepel, örvendezik, mert újra megtalálja identitását. Az ünneplés olyasvalami, amire a világias mentalitás nem képes, nem tudja, hogyan kell ünnepelni! A világias szemlélet legfeljebb szórakozást nyújt, de öröm csak a szövetséghez való hűségből fakad. Az evangéliumban Jézus kiűzi a kufárokat a templomból, mondván: „Írva van: az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek” (vö. Lk 19,45-48). És mint a Makkabeusok idejében, a világi személet átvette az élő Isten imádásának a helyét. Ma azonban mindez máshogyan zajlik – magyarázta a pápa.

A nép vezetői, a főpapok és az írástudók megváltoztatták a dolgok menetét – olvasható a Szentírásban. A romlás útjára léptek, beszennyezték a templomot. Beszennyezték a templomot – ismételte a Szentatya. A templom az egyház egyik jelképe. Az egyház mindig el fogja szenvedni a világiasság és a hatalom kísértését: ez nem az a hatalom, amivel Jézus Krisztus ruházta fel az egyházat. Jézus nem mondja: „Ne tedd ezt, folytassátok kívül”. Azt mondja: rablóbarlanggá tettétek a templomot. Ha az egyház rálép a romlási folyamat útjára, csúnya vég elé néz.

Az egyházban mindig ott leselkedik a korrupció kísértése. Ez akkor történik, amikor az egyház ahelyett, hogy hű lenne Jézushoz, a béke, az öröm és az üdvösség Urához, inkább a pénzhez és a hatalomhoz ragaszkodik. A Szentírásban a főpapok, írástudók a pénzhez, a hatalomhoz ragaszkodtak és megfeledkeztek a lélekről. És azért, hogy igazolják magukat, hogy elmondhassák, ők az igazak, ők a jók, az Úr szabadságának lelkületét felcserélték a merevségre. Jézus Máté evangéliuma 23. fejezetében beszél erről a merevségről. Az emberek elvesztették az Isten iránti érzéküket, de az öröm, a dicséret képességét is: már nem tudták dicsérni Istent, mert a pénzhez és a hatalomhoz ragaszkodtak, a világiasság egyik formájához, mint ahogy az Ószövetségben leírt esetben is tették.

Jézus nem a papokat és az írástudókat űzi ki a templomból, hanem azokat, akik kufárkodtak, üzleteltek a templomban. De a főpapok és az írástudók kapcsolatban voltak velük: ott volt a „szent csúszópénz”! Tőlük kapták, ragaszkodtak a pénzhez és szentként tisztelték. Az evangélium nagyon erősen fogalmaz. Azt mondja: „A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta csüggött és hallgatta őt”. Jézus ereje a szavában rejlett, a tanúságtételében, a szeretetében. És ahol Jézus van, ott nincs helye a világiasságnak, nincs helye a korrupciónak. Ezt a harcot mindannyian megvívjuk önmagunkban. Ez az egyház mindennapi harca: mindig Jézust válasszuk, mindig Jézussal legyünk, mindig az ő ajkán csüggjünk, hogy halljuk szavát; és sose keressünk ott bizonyosságokat, ahol más úrnak a dolgai vannak. Jézus azt mondta, nem lehet két urat szolgálni: vagy Istent, vagy a gazdagságot; vagy Istent, vagy a hatalmat választjuk.

Jót tesz nekünk, ha imádkozunk az egyházért – biztatott Ferenc pápa. Gondoljunk a sok vértanúra, akik azért, hogy ne lépjenek be ebbe a világias szemléletbe, az „egyen-gondolkodás”, a hitehagyás lelkületébe, szenvednek és vállalják a halált. Ma! Ma több vértanú van az egyházban, mint a kezdetekkor. Gondoljunk ezekre a vértanúkra, jót fog tenni nekünk. És kérjük a kegyelmet, hogy soha, de soha ne lépjünk a romlás útjára, amely a világiassághoz, és a pénzhez, a hatalomhoz való ragaszkodáshoz vezet.