Évközi harmincnegyedik hét keddje
Még
mindig a jeruzsálemi templomban játszódnak az evangélium eseményei. Tanításának
végén Jézus egy meglehetősen hosszú beszédet mond, amely a végső időkre
vonatkozik. Nem annak pontos időpontjára, hanem annak mikéntjére. A templomot
díszítő fogadalmi ajándékok, amelyek a gazdagok nagyobb összegű adományaiból és
a szegény özvegyek két fillérjeiből kerültek ide, most értékesnek tűnnek, de
egyszer el fogják veszíteni értéküket, miként minden, ami kincsnek számít ezen
a világon. Jézus ajkáról határozott kijelentés hangzik el a templom sorsára
vonatkozóan: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön
nem marad, mindent lerombolnak” (Lk 21,6). Nem szabad elfelejtenünk, hogy
Lukács evangélista bátran leírhatta e szavakat, hiszen evangéliumának megírása
idején már túl vagyunk Jeruzsálem pusztulásán és a templom lerombolásán, amely
70-ben következett be.
Az evangélista ugyanakkor már abban a helyzetben van, hogy a város pusztulására vonatkozó állításokat határozottan elkülönítse a végső időkről szóló tanítástól. A végső időkben hamis próféták fognak fellépni, akik megtévesztik az embereket. A keresztény közösség tagjának fel kell ismernie a hamis tanítókat, nem szabad kétségbe esnie a katasztrófák láttán, hanem ki kell tartania hitében, hűségesen ragaszkodnia kell a krisztusi tanításhoz és meg kell őriznie az Egyházzal való egységét.
© Horváth István Sándor
Imádság: Az evangélista ugyanakkor már abban a helyzetben van, hogy a város pusztulására vonatkozó állításokat határozottan elkülönítse a végső időkről szóló tanítástól. A végső időkben hamis próféták fognak fellépni, akik megtévesztik az embereket. A keresztény közösség tagjának fel kell ismernie a hamis tanítókat, nem szabad kétségbe esnie a katasztrófák láttán, hanem ki kell tartania hitében, hűségesen ragaszkodnia kell a krisztusi tanításhoz és meg kell őriznie az Egyházzal való egységét.
© Horváth István Sándor
Urunk, Istenünk, e kor és napjaink egyik jelszava: meg kell változnia a világnak és meg kell változnia az emberiségnek. Mássá, jobbá kell lennünk! S ha körülnézünk, mit látunk? A lényegtelent helyezzük a lényeges és szükséges elé; a szándék, hogy mindent megváltoztassunk, a reformok hulláma mintha nem tudna lehatolni a mélységekig, az emberi gyökerekig és a társadalmi alapokig. Vagy tán már túlzottan is megszoktuk a békétlenséget, az igazságtalanságot és a gyűlölködést?
K. E. Piller
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése