2015. november 26., csütörtök

Évközi harmincnegyedik hét csütörtökje



Évközi harmincnegyedik hét csütörtökje


Jézus továbbra is a jeruzsálemi templomban tanít, itt mondja el beszédét a város és a templom pusztulásáról. Máté és Márk evangélistához képest Lukács könnyebb helyzetben van, hiszen művének keletkezésekor már bekövetkeztek az Úr szavai, ezért konkrétabban tudja leírni az eseményeket.
Könnyen elképzelhetjük, hogy az egykori hallgatóságban milyen érzéseket kelthettek Jézus szavai, s milyen gondolatok járhattak a fejükben. A templom esetében legszentebb helyükről, Isten házáról, Isten jelenlétének helyéről van szó. Miért engedné meg Isten, hogy azt a helyet, amelyet ő választott lakóhelyéül, s amely évszázadok óta az istentisztelet helye volt, pogány népek lerombolják? Ő, aki a történelem és a népek Ura, s aki a korábbi időkben választott népe számára többször kinyilvánította erejét, nem tudja ezt megakadályozni? Nemde Isten gyengeségének, tehetetlenségének volna a jele az, ha elpusztulna a város és a templom?
A templom pusztulására tulajdonképpen egyetlen magyarázat marad: Isten helyteleníti a vallásosságnak azt a módját és formáját, amelynek megszűnését megengedi, hogy helyette újat alkosson, új szövetséget kössön az emberekkel. Ilyen módon a történelemben és a világban érvényre jut Isten szándéka, aki mindig megadja a népeknek és a személyeknek az újrakezdés lehetőségét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk szavadat: „Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?”
Teilhard De Chardin
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése