Évközi harminckettedik hét péntekje

Évközi harminckettedik hét péntekje

A farizeusok olyan látványos jeleket szerettek volna látni, amelyek egyértelműen igazolják Isten országa eljövetelét. Erre mondta Jézus, hogy az ország nem jön el látványos módon. Lukács evangéliumának keletkezése idején a keresztény közösség tagjait is foglalkoztathatták azok a kérdések, hogy mikor és milyen módon fog megvalósulni az Isten országa, illetve az Úr második eljövetele. A két esemény és az azokra vonatkozó kijelentések az evangéliumokban olykor összemosódnak. Évszázadokkal később mi már tudjuk, hogy az Isten országa Jézus világrajöttével és az ő személyében vette kezdetét. Csendesen, a szegényeknek és mindenkinek szóló örömhír hirdetésével, az Isten irgalmasságáról tanúskodó csodákkal és a közösség létrehozásával elkezdett megvalósulni.
Az Úr második eljövetele a végső időkben még várat magára. Az elmúlt két évezred folyamán időről időre felbukkantak olyanok, akik tudni vélték annak közeli bekövetkeztét. Egyetlen egy sem bizonyult igaznak, mert lám, mind a mai napig nem következett be. Akik napjainkban azt állítják, most már tényleg hamarosan bekövetkezik a világvége, s például utolsó figyelmeztetésekre hivatkoznak, azok valójában csak riogatnak és félelmet keltenek.
Az Úr eljövetele egyszer be fog következni, de annak idejét senki ember nem tudhatja előre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Azt kívánod tőlem, Uram, hogy mások életének és életkörülményeinek keresztjét a magam vállára is vegyem, mint ahogy te vállaltad az én életem valóságát is. Azt kívánod, hogy éppúgy bűnösnek ismerjem el magam, mint amilyennek a többi embert, mert akkor mindannyiunk keresztjét bele tudod foglalni saját keresztedbe. Maradj velünk, Urunk, segítségeddel emelj fel minket, ha csüggedünk. Saját magunktól egyetlen fokkal sem emelkedhetünk magunk fölé.
J. Brunner