2015. november 15., vasárnap

Évközi harmincharmadik vasárnap



Évközi harmincharmadik vasárnap


Isten helyet készít nekünk
 
Egy egyetemista fiatal meséli, milyen népszerűek az egyik professzor órái. Másoknál jelenléti ívet kell aláírni, mégis hiányzik a hallgatók fele. De a kiváló professzor előadásáról senki nem akar lemaradni. Itt nincs jelenléti ív, de így is legalább 150 diák zsúfolódik be a száz fős előadóterembe. Az egyetemista, aki meséli nekem élményeit, bevallja, hogy nem erénye a pontosság, sajnos szinte mindig elkésik. Hamar megtanulta, hogy a „Van valahol egy szabad hely?” kérdést e helyen nem érdemes feltennie, de jószándékú társai mindig szorítanak neki egy fél széket vagy néhány centit a lépcsőn.
Egy vonatra lehet helyjegyet váltani, de egy egyetemi előadásra nem. Miként a mennyországban sem mondhatom majd azt, hogy nekem azért van itt helyem, mert megváltottam a jegyem. Mondhatnánk, hogy itt nincsenek megváltott helyek, de ez nem egészen igaz. Vannak, de nem én váltottam meg a helyet biztosító jegyet, hanem helyettem Jézus Krisztus. Ő, a Megváltó készít nekem helyet a mennyben. Nem kell könyökölni vagy másokat arrébb taszigálni, hogy jusson hely számomra. Nincs jogom hozzá, hiszen befogadott vagyok e helyen, Isten fogad be örök országába. Itt legalább annyi hely jut nekem, ahol kényelmesen berendezkedhetek egy örök életre. És ez nekem éppen elég.
Jézus a végső időkről beszél az evangéliumban. Arról az időről, amikor Isten angyalai összegyűjtik a választottakat a világ négy tájáról és mindenkit bevezetnek arra a helyre, amit az Emberfia készített számukra. Ha erre a helyre gondolunk, a számunkra készített helyre, akkor remény tölt el bennünket. A félelmetes jelek hallatán talán elfog minket a félelem, a borzongás, a bizonytalanság. A nap és a hold elsötétedése, a csillagok és égitestek szokatlan mozgása, a természeti erők megrendülése, a rendkívüli égi jelek és földi jelenségek talán valamilyen természeti katasztrófára utalnak, vagy talán csak jelképes beszéd Jézus részéről, amely a világ elmúlását és megújulását jelenti. Akármelyik is igaz, félelemmel gondolnánk a bekövetkezés pillanatára, ha nem tudnánk, hogy Jézus helyet készít számunkra egy új világban. Ez a világ ugyan elmúlik, de nekünk lesz helyünk az újban.
Időnként felerősödik a világvége várása. Akadnak olyanok, akik napra pontosan előre tudják az időpontot és világgá kürtölik azt. Az elmúlt 30 évben csaknem tízszer rettegtek már a világ teljes összeomlásától a hiszékeny emberek, de végül elmaradtak a rettenetes események. Az álpróféták viszont ilyenkor sem szégyenkeznek, hanem gyorsan módosítják álláspontjukat, néhány nap múlva kitalálnak egy újabb időpontot, hogy legyen mitől rettegniük. A bölcs ember pedig csak mosolyog rajtuk, nem foglalkozik a szélhámosokkal, mert jól ismeri Jézus szavait a végső időkre vonatkozóan: „azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya” (Mk 13,32). Jézus tanításával gyökeresen szembenáll minden olyan állítás, amely konkrét időpontokat jelöl meg azzal kapcsolatban, hogy mikor fognak bekövetkezni a végső események, ezért az ilyen kijelentéseket hamisnak kell tekintenünk. Érdemesebb hinnünk Jézus örökérvényű tanításában.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak, mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad, amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség útján! 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése