Évközi harmincharmadik hét szombatja

Évközi harmincharmadik hét szombatja

Jézus továbbra is a jeruzsálemi templomban tartózkodik, itt tanítja a népet. Ide jönnek hozzá a szadduceusok vallási csoportjának tagjai, hogy tanításába beleköthessenek. Kérdést tesznek fel neki a feltámadással kapcsolatban. Az általuk mondott példa az asszonyról, akit a hét testvér egymás után feleségül vett, minden bizonnyal csupán a képzelet szüleménye, legfeljebb elméleti kérdés, ami a gyakorlatban aligha történt meg. Kérdésük hátterében az a feltételezés húzódik, hogy a túlvilágon is ugyanolyan viszonyok lesznek majd az emberek, a férfiak és nők között, mint a földi életben. Ez nyilvánvalóan téves elképzelés, amelyet Jézus ki is nyilvánít előttük. A túlvilágon, a feltámadás utáni létmódban már nem lesz házasság.
Jézus azokból a bibliai könyvekből igazolja álláspontját a feltámadásra vonatkozóan, amelyeket az őt kérdező szadduceusok is elfogadnak. Kijelentése szerint az elhunytak világa a feltámadottak, az élők világa. Az ember földi élete ugyan megszűnik, lezárul a halállal, de Isten a feltámadás által újjáteremt minket, új életet, romolhatatlan testet kapunk tőle. Jézus feltámadását követően a keresztény közösség igehirdetésének középpontjává válik a feltámadásról szóló tanítás, mint olyan igazság, amelyet az Úr feltámadása igazol.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Megtanultam már Uram, hogy a szellemi életnek is táplálékra van szüksége, és ez elsősorban az igazság, amelynek megvalósításáért érdemes élni. Nem mindegy, hogy milyen gondolatok töltenek el, és nem közömbös, hogy vágyódom-e új igazságok után. Óvj meg a szellemi elfáradástól, a lelki kimerüléstől. Tarts távol tőlem minden önfejű és szűklátókörű beletörődést. Legyek mindig úton az igazság megkeresésében és megtalálásában. Óvj meg a lelki szárazságtól és ürességtől, az egyedüllét óráinak szegénységétől, amikor már semmi sem érdekel. Tégy nyitottá szavaid iránt, hogy mindig veled lehessek.
D. Considine