Évközi harmincegyedik hét szerdája
A
farizeus háza után ismét az úton lévő Jézust állítja elénk az evangélium. Nincs
egyedül, sokan követik őt, mégpedig nem csak tanítványai, hanem „nagy
népsokaság.” Szavait ugyan sokan hallgatják, de tanítását mintha csak
tanítványaihoz intézné, azokhoz, akik komolyan veszik követését. A tegnapi
evangélium példázatában az elsőként meghívottak valamilyen személyes érdekre
hivatkozva utasították el a meghívást. Jézus most arról beszél, hogy mindenki
tegye félre személyes érdekeit, mert az ő követése lemondásokkal jár. Isten
hívását hallva ugyanis az ember döntéshelyzetbe kerül, s ha nem látja
döntésének jövőbeli következményeit, akkor rosszul választhat.
Éppen ezt az előrelátást hangsúlyozza Jézus két hasonlata. Az első a tornyot építő emberről szól, aki előre pontosan kiszámítja az építkezés költségeit, s így lát neki a munkának. A másodikban egy seregével hadba induló királyról szól, aki előzetesen felméri a helyzetet, vajon van-e esélye a győzelemre azzal szemben, aki országát fenyegeti, megtámadta, mert ha nincs akkor jobb volna, ha békésen oldanák meg a helyzetet.
Krisztus-követésünkre is igaz: ha valamit rosszul kezdünk el, attól ne várjunk jó eredményt. Időnként pedig érdemes megvizsgálni azt, hogy nem tértünk-e le a kitűzött cél felé vezető útról.
© Horváth István Sándor
Imádság: Éppen ezt az előrelátást hangsúlyozza Jézus két hasonlata. Az első a tornyot építő emberről szól, aki előre pontosan kiszámítja az építkezés költségeit, s így lát neki a munkának. A másodikban egy seregével hadba induló királyról szól, aki előzetesen felméri a helyzetet, vajon van-e esélye a győzelemre azzal szemben, aki országát fenyegeti, megtámadta, mert ha nincs akkor jobb volna, ha békésen oldanák meg a helyzetet.
Krisztus-követésünkre is igaz: ha valamit rosszul kezdünk el, attól ne várjunk jó eredményt. Időnként pedig érdemes megvizsgálni azt, hogy nem tértünk-e le a kitűzött cél felé vezető útról.
© Horváth István Sándor
Uram, nem szabad azt hinnem, hogy az egyház a maga intézményes valóságában nem a te szereteted és gondviselő útmutatásod kifejezője lenne. Győzd le kevélységemet. hogy felismerjem: nem lehet az Isten Atyja annak, akinek az egyház nem édesanyja. Segíts, hogy mindig szeressem egyházadat, mint édesanyámat.
E. Beck
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése