A Bölcsesség könyvéből
8, 1-21
A bölcsességet Istentől kell kérnünk
A bölcsességet Istentől kell kérnünk
A bölcsesség erejét kifejtve elér a világ
egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja. Őt szerettem és
kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem, és hódolója lettem
szépségének. Nemes származással dicsekedhet, mivelhogy együtt lakik az
Istennel, és a mindenség Ura szereti, mert be van avatva Isten tudásába, és a
tetteit ő választja meg. Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi
gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot? Hogyha az okosság valamit
létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon? És ha valaki az
igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre,
okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az
életben az ember számára. Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a
régmúltat, és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok
megfejtéséhez; előre tud a jelekről és csodákról, a korok és időszakok végéről.
Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban
tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz. Tekintélyem lesz miatta
a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok. A
bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok. Ha
hallgatok, várnak rám; ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha
hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket. Miatta halhatatlanságban lesz
részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra. Népeket kormányozok majd, és
nemzetek lesznek alattvalóim. A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem
hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.
Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs
keserűség, és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm. Míg
ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a
halhatatlanság a bölcsességgel rokon, a vele való barátságban tiszta öröm
rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas
érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév, szétnéztem, és
kerestem, hogyan vihetném házamba. Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek
jutott részemül, vagy helyesebben, mivel jó voltam, jutottam tiszta testhez. De
mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja –
már az is okosság volt, hogy tudtam, kinek az adománya –, azért az Úrhoz
fordultam, és imádkoztam hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése