2015. október 30., péntek

Zsolozsma CCCXXXV.



A Bölcsesség könyvéből
 8, 1-21
A bölcsességet Istentől kell kérnünk

 A bölcsesség erejét kifejtve elér a világ egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja. Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem, és hódolója lettem szépségének. Nemes származással dicsekedhet, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti, mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg. Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot? Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon? És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára. Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat, és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és csodákról, a korok és időszakok végéről. Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz. Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok. A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok. Ha hallgatok, várnak rám; ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket. Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra. Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim. A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek. Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség, és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm. Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon, a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév, szétnéztem, és kerestem, hogyan vihetném házamba. Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül, vagy helyesebben, mivel jó voltam, jutottam tiszta testhez. De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja – már az is okosság volt, hogy tudtam, kinek az adománya –, azért az Úrhoz fordultam, és imádkoztam hozzá.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése