Ferenc pápa: Mi, emberek méricskélünk, Isten azonban túláradó bőséggel szeret

„Isten bőséggel adja kegyelmét az embereknek, akik pedig méricskélni szokták a helyzeteket… Mindig kegyelem gyümölcse az isteni szeretet bőségének a megértése” – ezek voltak Ferenc pápa október 20-i homíliájának főbb gondolatai, amelyek a Szent Márta-ház kápolnájában hangzottak el.

„Az Isten ember iránti szeretete bőséges szeretet. Ez a nagylelkűség azonban sokszor elkerüli az ember figyelmét, mert túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy aprólékosan mérlegeljen, amikor valamijét szeretné odaajándékozni.” Ferenc pápa Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének az Ádám-Krisztus párhuzamát értelmezte: Az egy ember bűnének következményét a krisztusi megváltás mindenkire bőséggel áradó kegyelmével állítja szembe. „A Jézus által hozott üdvösség jelentősége felülmúlja Ádám bukását, mindez pedig annak a bemutatása, hogy a megváltás bőséggel árad és az valójában egyfajta barátság közöttünk és közte”.

„Hogyan adja az Isten ebben az esetben a barátságát, a mi egész üdvösségünket?” – tette fel a kérdést a pápa. „Úgy adja, ahogy jelezte, mint amikor valami jót teszünk: tömött, megrázott, túláradó mértékkel mér nekünk jutalmul. Ez a bőséget juttatja eszünkbe, hiszen ez a szó „bőség”, háromszor is előfordul ebben a szakaszban. Isten egészen odáig menőn bőséggel adja kegyelmét, hogy végül Pál kimondja: »Ahol eluralkodott a bűn, ott túláradt a kegyelem.« Bővelkedik, egészen… Mert ilyen az Isten szeretete: mérték nélküli.”

„Mérték nélküli, mint az evangéliumi példabeszéd atyja, aki mindennap lesi a látóhatárt, hogy meglássa, vajon a fia elhatározta-e már, hogy hazajöjjön hozzá – folytatta a pápa. – Isten szíve nem zárul be, mindig nyitva marad. És ha megérkezünk, mint az a fiú, akkor megölel és megcsókol bennünket. Olyan Isten ő, aki ünnepet rendez nekünk.”

„Isten nem szűkkeblű Isten, nem ismeri a szűkkeblűséget. Ő mindent ad. Ez az Isten nem mozdulatlan, hanem körülnéz, várakozik, amíg meg nem térünk. Olyan Isten, aki kimegy, kimegy, hogy keressen, hogy megtaláljon mindnyájunkat. De tényleg igaz ez? – kérdezte Ferenc pápa. – Igen, mindennap keres bennünket. Ahogyan az elveszett bárány történetében mondta és tette is: keres minket. Ő mindig ilyen.”

„A mennyben nagyobb ünnepet tartanak az egy megtérő bűnös miatt, mint a száz igaz miatt. Mindazonáltal igaz, hogy nem könnyű a mi lehatárolt és kicsi emberi szempontjainkkal megérteni az Istent. Ez csak kegyelem által lehetséges, amiként annak a Buenos Aires-i 84 éves szerzetesnővérnek az szolgálata, aki a kórházban Isten szeretetének a mosolyával tekintett a betegekre. Ő megkapta e titok megértésének az adományát, megértette Isten szeretetének ezt a túláradását” – tette hozzá a Szentatya.

„Másfelől igaz – folytatta a pápa –, hogy nekünk szokásunk mérlegelni a helyzeteket, azokkal a mértékekkel, amelyekkel rendelkezünk. Ám a mi mértékeink csekélyek, éppen ezért jó, ha a Szentlélek kegyelmét kérjük, hogy kicsit közelebb kerüljünk a misztérium megértéséhez és hogy legyen bennünk a vágy az atyai ölelés és csók után, Isten korlátlan mértékével” – zárta Ferenc pápa kedd reggeli homíliáját.