Ferenc pápa: Isten nem ítél, csak szeretni tud
Isten csak szeretni tud, nem ítélkezik, az ő gyöngesége a mi győzelmünk: így foglalható össze röviden Ferenc pápa szentbeszéde, amelyet október 29-én reggel mondott a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
Az
első olvasmányban Szent Pál elmagyarázza, hogy a keresztények azért győznek,
mert ha „Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31). Ha Isten megigazulást ad, ki
kárhoztat minket? Úgy tűnik, hogy a győztes bizonyosságának erejét, ezt az
ajándékot a keresztény a kezében tartja mint saját tulajdonát. Szinte
diadalittasan mondhatnák a keresztények: „Most mi vagyunk a bajnokok!” De ennek
más az értelme: mi nem azért vagyunk győztesek, mert ez az ajándék a kezünkben
van, hanem másért. Valami más az, ami győztessé tesz minket, vagy legalábbis,
ha mi visszautasítjuk a győzelmet, akkor mindig győzhetünk. Ez pedig az, hogy
semmi „nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a
mi Urunkban van” (Róm 8,39). Nem mi vagyunk azok, akik legyőzik az
ellenségeiket, a bűnt. Nem! Mi annyira kötődünk Isten szeretetéhez, hogy senki
és semmi, egyetlen hatalom sem szakíthat el minket ettől a szeretettől. Pál az
ajándékban többet látott a puszta ajándéknál, azt, amit az ad: az újjáteremtés,
a Jézus Krisztusban való megújulás ajándékát. Meglátta benne Isten szeretetét.
Azt a szeretetet, amit nem lehet megmagyarázni.
Minden
férfi és nő visszautasíthatja az ajándékot, választhatja inkább saját hiúságát,
saját büszkeségét, saját bűnét. De az ajándék ott van. Az ajándék Isten
szeretete, azé az Istené, aki nem tud elszakadni tőlünk. Ebben áll Isten
„tehetetlensége”. Mi azt mondjuk: Isten hatalmas, mindent megtehet! Kivéve egy
dolgot: azt, hogy elszakadjon tőlünk! Az evangéliumban látjuk Jézust, aki sír
Jeruzsálem fölött, és ez a kép segít megérteni valamit ebből a szeretetből.
Jézus sírt! Könnyeket hullatott Jeruzsálem fölött, és ebben a sírásban benne
van Isten egész tehetetlensége: az, hogy képtelen nem szeretni, elszakadni
tőlünk – magyarázta a Szentatya.
Jézus sír Jeruzsálem miatt, amely megöli prófétáit, akik az ő üdvösségét
hirdetik. Isten ekkor azt mondja Jeruzsálemnek és nekünk, mindannyiunknak:
„Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá,
de te nem akartad” (Lk 13,34). Ez egy gyöngéd kép. Hányszor akartam
megéreztetni ezt a gyöngédséget, ezt a szeretetet, mint a tyúk a csibéivel, és
ti visszautasítottátok. Ezért Szent Pál megérti és meggyőződéssel mondhatja,
hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók,
sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem
szakíthat minket Isten szeretetétől” (Róm 8,38–39). Isten nem tud nem szeretni!
Ez a mi bizonyosságunk. Én visszautasíthatom ezt a szeretetet,
visszautasíthatom, ahogy a jó lator tette egészen élete végéig. De aztán ott
várta őt ez a szeretet. A legrosszabb, legnagyobb káromlót is szereti Isten
atyai gyöngédségével. És ahogy Pál mondja, ahogy az evangélium és Jézus mondja:
mint tyúk a csibéit. És a hatalmas, a teremtő Isten mindent megtehet: Isten
sír! Jézusnak a Jeruzsálemért hullatott könnyeiben ott van Isten egész
szeretete. Isten értem sír, amikor eltávolodom; Isten sír mindannyiunkért;
Isten sír azokért a rosszakért, akik visszás dolgokat művelnek, és sokat
ártanak az emberiségnek… Vár, nem ítél, sír. Miért? Mert szeret! – zárta
csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése