Évközi huszonkilencedik hét vasárnapja

Évközi huszonkilencedik hét vasárnapja

Apostoli buzgósággal

 
Egyházunk októberben az utolsó előtti vasárnapon a missziók világnapját tartja. E napon megemlékezünk azokról, akik az elmúlt évszázadok során családjukat és hazájukat elhagyva idegen országokba indultak az evangélium terjesztésére és imádkozunk azokért, akik napjainkban missziós munkát végeznek a világ valamely pontján. Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy Jézus egykor Isten országának örömhírét hirdette, majd pedig mennybemenetelekor megbízta apostolait tanításának továbbadásával, s megígérte nekik, hogy tevékenységükben segítségükre lesz a Szentlélek. A misszió minden korban, így napjainkban is Jézus és az apostolok szolgálatának, munkájának folytatását jelenti a Szentlélek erejében. Mindebben már meg is neveztük azt a három elemet, amely a missziót, a missziós tevékenységet jellemzi. Nézzük meg ezeket!
Az első jellemző, hogy minden misszió Jézus Krisztustól ered. Ő is küldött volt, a mennyei Atya küldötte ezen a világon, aki mindhalálig ragaszkodott küldetéséhez. Azzal bízta meg apostolait, hogy az általa megkezdett munkát folytassák. A misszióra vállalkozó személyek tudatában vannak annak, hogy küldetésüket személyesen Krisztustól kapták. Küldetése és hivatása minden embernek van, s ezt Krisztussal való személyes kapcsolatunkban ismerhetjük fel. Minden keresztény ember a keresztség szentsége által meghívást kap Istentől arra, hogy szeretetben éljen, törekedjen az életszentségre és szolgálja Isten országát. Ehhez képest többletet, sajátos hivatást jelent, amikor valaki az igehirdetésre, a hit terjesztésére kap meghívást, amelyet Krisztussal és az Egyházzal való egységben végez.
A második lényeges elem az apostoli jelleg. Nem csupán arról van itt szó, hogy az első küldöttek szolgálata folytatódik az apostolok utódaiban, hanem arról is, hogy a missziósokban az apostoli lelkesedés, buzgóság él. Ezen apostoli buzgóság nélkül a missziósok esetében inkább csak kényszerű munkáról vagy megélhetési feladatról beszélhetnénk, mintsem Krisztus ügyéért való fáradhatatlan szolgálatról.
A harmadik tényező a Szentlélek. Ő közvetíti a küldetést Krisztustól, ő adja az apostoli buzgóságot, és ő segíti a missziót végző személyeket abban, hogy a visszautasítások és üldözések ellenére is hűségesek maradjanak hivatásukhoz. A Szentlélek biztosítja azt, hogy mindazok, akik Krisztus szavaiban felismerték az örök életre vezető tanítást, azt ne tartsák magukban, hanem nagylelkűen továbbadják azt az igazságra éhezőknek és az örök életre vágyakozóknak.
A misszió célját nem szűkíthetjük le csupán arra, hogy az emberekhez elvigyük az evangéliumot és segítsük őket az üdvösség felé, hanem azt is feladatunknak kell tekintenünk, hogy megújítsuk ennek a világnak a rendjét oly módon, hogy azt az evangélium szelleme hassa át. Ebben az értelemben minden misszió evangelizációt jelent. Az Egyháznak és az Egyház tagjainak minden erejükkel azon kell lenniük, hogy újraevangelizálják a világot. Mivel e feladat alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a mai napon különösen is kérjük a Szentlelket, hogy szítsa fel bennünk az apostoli buzgóságot és a missziós lelkületet!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentlélek Isten, akit Urunknak és Éltetőnknek vallunk! Te egykor nagy lelkesedéssel töltötted el az apostolokat, hogy elinduljanak tanúságot tenni Krisztusról és hirdetni az örömhírt. Segítsd a világon mindenütt a keresztényeket és a keresztény közösségeket, hogy az Úr Jézustól kapott küldetésüket teljesítsék, és minden népnek hirdessék az evangéliumot! Segíts minket, hogy ne lankadjunk a hit terjesztésében, hanem nagy buzgósággal végezzük szolgálatunkat az emberek üdvössége érdekében és Isten dicsőségére!