Évközi huszonkilencedik hét szerdája

Évközi huszonkilencedik hét szerdája

Az Emberfiára való várakozásról és az állandó készenlétről szóló tanítását folytatja Jézus mai evangéliumi részletünkben. Újabb példát mond, amely az érkezés váratlanságát, meglepetés jellegét emeli ki. Miként a házigazda sem tudhatja, hogy mikor érkezik a tolvaj, ugyanúgy a keresztény ember sem tudja előre, mikor fog bekövetkezni az Úr jövetele. Mert ahogyan a tolvaj sem jelenti be előre a gazdának, hogy mikor szándékozik betörni házába, ugyanúgy Jézus sem közli velünk előre érkezésének időpontját.
A folytatásban szereplő példa a szolgák, az ember személyes felelősségét hangsúlyozza. A példabeszédet elmondó Jézus azt feltételezi, hogy a váratlanság, az időpont ismeretének hiánya arra készteti, arra ösztönzi a hívőket, a közösség tagjait, hogy állandó készületben legyenek. E feltételezés helyesnek bizonyul a felelősségteljesen gondolkodók esetében. Aki viszont felelőtlen, az könnyelmű módon megfeledkezik a várakozásról, az Úr eljöveteléről, amely aztán általa nem várt időben következik be.
További ösztönző erő lehet a szüntelen készenlétre a várható jutalom. A hazaérkező úr valóban nagylelkűnek bizonyul azokkal szemben, akik felkészülten várták őt. Ugyanígy Isten nagylelkűségére számíthatunk, ha megfogadjuk Jézus ajánlását, és nem engedjük kialudni lelkünk világító mécsesét. Isten megjutalmazza hűségünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, adj békés megelégedettséget nyugtalan szívemnek. Legyek megelégedett azzal, hogy a közelemben vagy és a te segítségeddel mindent megtehetek. Egyetlen kívánság elég: a te akaratod követése, hisz te úgyis boldoggá akarsz tenni.
C. Sonnenschein