Évközi huszonkilencedik hét keddje
Az
előzményekben Jézus azt ajánlotta tanítványainak, hogy ne a földi kincsek
gyűjtésével törődjenek, amelyek e mulandó világhoz tartoznak, hanem lelki
kincsekkel igyekezzenek biztosítani az örök életre jutásukat. Mindez
feltételezi azt a bölcsességet és előrelátást, amely gondol a túlvilágra, a
halál utáni életre, a feltámadást követő örök sorsra. Ez a bölcsesség éppen az
ellentéte annak az ostobaságnak, amit a helytelenül gondolkodó gazdag ember
képviselt.
A bölcs előrelátáshoz az is hozzátartozik, hogy a keresztény ember tudatában van annak, hogy a végső elszámolás ideje, az Emberfia eljövetele bármikor bekövetkezhet és felkészülten várja azt. Az állandó készenlét fontosságát világítja meg Jézus a várakozó szolgák hasonlatával. A szolgák nem tudják, mikor várható uruk érkezése, mégis jogos igény, hogy állandó készületben legyenek. Ez az elvárás valóban reális velük szemben, hiszen ez a feladatuk. Jól tudják az úr egyszer meg fog érkezni, bár annak pontos időpontja nem ismert számukra. A keresztény ember is így él a földön, állandó készületben, mert az Úrral való találkozás ideje ugyan nem ismert számára, de biztosan be fog következni. A várakozás, az éberség, a készenlét meghozza jutalmát, a találkozás boldogságát. Készen állok-e mindenkor e találkozásra?
© Horváth István Sándor
Imádság: A bölcs előrelátáshoz az is hozzátartozik, hogy a keresztény ember tudatában van annak, hogy a végső elszámolás ideje, az Emberfia eljövetele bármikor bekövetkezhet és felkészülten várja azt. Az állandó készenlét fontosságát világítja meg Jézus a várakozó szolgák hasonlatával. A szolgák nem tudják, mikor várható uruk érkezése, mégis jogos igény, hogy állandó készületben legyenek. Ez az elvárás valóban reális velük szemben, hiszen ez a feladatuk. Jól tudják az úr egyszer meg fog érkezni, bár annak pontos időpontja nem ismert számukra. A keresztény ember is így él a földön, állandó készületben, mert az Úrral való találkozás ideje ugyan nem ismert számára, de biztosan be fog következni. A várakozás, az éberség, a készenlét meghozza jutalmát, a találkozás boldogságát. Készen állok-e mindenkor e találkozásra?
© Horváth István Sándor
Uram, lelkiismeretemet előtted vizsgálom. Azt nézem, mi nagy és mi kicsiny, mi fontos és mi jelentéktelen gondjaimban, terveimben, reményeimben és félelmeimben. Mi szükséges? Mi felesleges? Mi igaz? Mi csak álvalóság? Van, ami most kicsinek tűnik előttem, pedig valamikor oly fontosnak látszott, más viszont oly nagy lett előttem, hogy miatta sok mindent meg kell változtatnom életemben. Fontos, hogy azt tegyem, amit te akarsz velem és bennem elérni.
G. Sauer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése