2015. október 3., szombat

Évközi huszonhatodik hét szombatja



Évközi huszonhatodik hét szombatja


Lukács evangélista az események leírása során időben kicsit ugrik, amikor a hetvenkét tanítvány missziós útra küldését követően azonnal arról számol be, hogy útjukról visszatérnek. Nem állíthatunk semmi biztosat arról, hogy napokig vagy hetekig lehettek-e távol, de ennél hosszabb időre, azaz több hónapra nem érdemes gondolnunk. Mindenesetre örömteli beszámolójuk arra utal, hogy küldetésük sikerrel járt, kár, hogy az evangélista nem írt bővebben tapasztalataikról.
Útnak indulásukkor megkapták a hatalmat Jézustól ahhoz, hogy betegeket gyógyítsanak. Úgy tűnik, hogy a gyógyítás rájuk ruházott hatalma valóban betegek gyógyulását eredményezte és még ördögöket, démonokat is sikerült kiűzniük a megszállottakból. Lelkesen sorolt élményeik hallatán Jézus örvendezik, hogy a sátán vereséget szenvedett, immár valóban megtapasztalható Isten országának jelenléte és növekedése a világban. Az emberek számára eljött a szabadulás ideje, az üdvtörténet új korszaka, a békesség ideje. Az evangélium hirdetésével mindenkihez eljut az igazság tanítása.
A küldetését hűségesen teljesítő tanítvány jutalma nem marad el. Jézus azt mondja, hogy nevük fel van írva a mennyben, amely kijelentés azt jelenti, hogy szolgálatuk jutalmaként elnyerik Istentől az üdvösséget, eljutnak a mennybe.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Szívemnek Világossága! Elvesztem a földi dolgokban és sötétséggé lettem. De éppen ebben a sötétségben fog el a vágy utánad. Eltévedtem, de akkor rád gondoltam, és hallottam hangodat. Most hát szomjasan és lihegve térek vissza a te forrásodhoz. Inni akarok belőle, életet akarok meríteni – nem én akarok önmagam élete lenni.
Szent Ágoston 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése