Évközi harmincadik hét csütörtökje

Évközi harmincadik hét csütörtökje

Az evangélium szerint farizeusok figyelmeztetik Jézust, hogy Heródes az életére tör. Nem tudjuk, hogy jószándék áll-e a figyelmeztetés mögött vagy valamilyen fondorlat, hiszen a korábbiakban is többször akarták őt tanítása miatt csapdába csalni. Szavaikat az Úr úgy értékeli, hogy el akarják téríteni őt útjától - amely Jeruzsálem felé vezet - és küldetésétől. Ezért beszél hozzájuk kemény szavakkal és ragaszkodik ahhoz, hogy folytassa útját.
Az ószövetségi idők prófétáinak sorsára utalással jelzi, hogy őrá is hasonló sors vár. A zsidó nép a korábbi időkben nem szívesen hallgatott a prófétákra, akiket Isten azért küldött, hogy figyelmeztessék őket arra, hogy letértek a szövetség útjáról. Könnyebb volt számukra elhallgattatni a prófétákat, mintsem megváltoztatni életüket s újra megtartani a törvényeket. Jézus jól tudja, hogy az igazság kimondása miatt őrá is hasonló sors vár, hisz folyamatosan növekszik ellene a szembenállás a vallási vezetők részéről. Azért ragaszkodik útjának és küldetésének folytatásához, mert ezt az utat jelölte ki számára a mennyei Atya s ő mindig neki engedelmeskedik. Semmiféle emberi akarat vagy fenyegetés nem térítheti el őt attól, hogy küldetését megvalósítsa.
Időnként érdemes megvizsgálnom, hogy jó úton járok-e, azt teszem-e, amit Isten kér tőlem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, kezet adtál nekünk, mi pedig mindent meg akarunk vele ragadni. Úgy szeretnénk boldogok lenni, hogy sokat birtokolunk. Szerencsétlennek érezzük magunkat, ha a javak kezünkből kihullanak, ha elvesztik ragyogásukat, ha megöregszenek, mint mi magunk, és napról napra fogynak. Add, hogy elvessük a túlzott gondokat, hogy le tudjunk mondani a legkedvesebbről is azért, hogy téged jobban birtokolhassunk.
G. Miller