Cseh püspök péntek reggeli homíliája a szinóduson: ez az irgalmasság ideje

Október 23-án délelőtt 9 órakor a szinódusi atyák elmondták az első napközi imaórát. A cseh Jan Vokál, Hradec Králové püspöke mondott szentbeszédet.

„Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Ő teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az ő neve.” (Ám 4,13) Idézte Ámos könyvét Vokál püspök homíliája elején. Időnként szükség van arra, hogy megálljunk, feltekintsünk az égre és emlékeztessük magunkat, hogy nem mi vagyunk a világ és az élet urai. El kell gondolkodni az égről, a hegyekről, a tengerről és érezzük a szél erejét, a víz hangját…ahogy Szent II. János Pál szerette ezt tenni, akinek október 22-én ünnepeltük liturgikus emléknapját. Szükség van arra, hogy kicsinek érezzük magunkat – amik valójában is vagyunk – a nagy univerzumban, amelyet Isten teremtett, továbbra is teremt és életben tart minden pillanatban.

Egyre több mesterséges dolog között élve ez lassan elnémítja a valóságról és önmagunkról alkotott felfogásunkat. Anélkül, hogy észrevennénk, elfelejtjük, hogy hol vagyunk és kik vagyunk; elvesztjük igazi dimenziónk tudatát. Időnként mindenhatónak érezzük magunkat, pedig nem vagyunk azok. Időnként tehetetlennek érezzük magunkat, pedig nem vagyunk azok. Ahogy Ámos próféta emlékeztet bennünket, fűszálak vagyunk. Ez így igaz, de szívünk képes a végtelenre. Szinte semmik vagyunk, ez igaz, de feltehetjük a kérdést: miért? Magunkban érezzük azt a titokzatos és néha fájdalmas kötődést Istenhez, aki a világot, a napot, a holdat, a csillagokat teremtette… (vö. Zsolt 8)

Minden teremtmény között – amelyek a maguk módján hasonlóbbak és engedelmesebbek nálunk a Teremtőhöz – mi emberek vagyunk az egyedüliek, akik felismerik és időnként megérzik Isten mindenhatóságát, ezt a felfoghatatlan nagyságot, a mindent betöltő és egyedüli szeretetet, az irgalmas, gyengéd, együttérző szeretetet, mint amelyet az anya érez kicsi és törékeny gyermekei iránt. Mi vagyunk az egyedüliek, akik megérzik, hogy az egész teremtés nyög és szenved, mint egy szülés fájdalmakor (vö. Róm 8,22).

Szent II. János Pál örökségül hagyta nekünk a próféciát, hogy ez az irgalmasság ideje. Isteni irgalmasság vasárnapjának nevezte el Húsvét 2. vasárnapját és e ünnep vigíliáján lehelte ki lelkét. Továbbra is járjon közbe értünk, hogy váljunk egyre irgalmasabbá, ahogy irgalmas a mi Mennyei Atyánk is (vö. Lk 6.36).