Áldozzuk fel szívünkben a zajt, és hallgassunk Isten szavára!
A
szinódusi atyák imádkoznak az ülés előtt - OSS_ROM
–
Spiteris görög érsek homíliája a szinódus hatodik ülésének napján
Október
10-én reggel 9 órakor a családszinódus megkezdte hatodik gyűlését. A nap
kezdetén, a tercia imádság keretén belül Ioannis Spiteris O.F.M. Cap., a
görögországi Korfu, Zákinthosz és Kefalónia érseke mondott szentbeszédet.
A
szófogadás értékesebb a kosok hájánál
A
kapucinus érsek homíliájában az imaóra rövid olvasmányából indult ki, amely
Sámuel próféta Saul királyhoz intézett szavairól számol be: „Igen, az
engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok
hájánál” (1Sám 15,22b).
Sámuel
Isten embere, aki Saul király számára közvetítette Isten akaratát, mégpedig,
hogy egész zsákmányát áldozza fel az Úrnak. A király azonban nem teljesítette
Isten parancsát. Sőt mi több, Sámuel próféta feddő szavaira, Saul kifogásokat
keresett, és a katonáit hibáztatta. Ám nem a többiek, hanem ő ragaszkodott a
zsákmányhoz, egyedül ő nem teljesítette az Úr akaratát – mondta a görög érsek.
Az
Úr szeme a szívre tekint
A
szöveg azt is sejteti, hogy az ember az Istenbe vetett hitet és a vele szembeni
engedelmességet áldozatokkal akarja helyettesíteni, amelyek az Isten iránti
odaadásnak csak külső jelei. A szöveg valójában elítéli a magatartást, amely
többre tartja a hit külső jeleit magánál a hitnél. A szent szerző két
lehetőséget felvázolva, nem arra hívja az embert, aki tetszeni akar Istennek,
hogy válasszon az áldozat és az irgalmasság között, hanem megérteti vele, hogy
Isten többre tartja egyiket a másiknál: az Úr nem a látszatra figyel, az ő
szeme a szívet szemléli. Sámuel próféta Saulhoz intézett szavai, mint erős
fény, rávilágítanak arra, hogy az áldozat és Isten szavának hittel teli meghallgatása
nem egyenértékűek – hangsúlyozta Spiteris érsek.
Az
életszentség a kölcsönös szeretet megélésében áll
Ez a
gondolat az Egyház történelme során, a szentek által járt ösvényen, mindig is
utat mutatott és ma is utat mutat. „Nem, az életszentség, amely a
Szeretet-Istennel való közösséget jelenti, és amely abban mutatkozik meg, hogy
az ember szeretettel teljesíti emberi és keresztényi kötelességeit, nem az
áldozatokban, a külső és szív nélkül elvégzett rítusokban áll, hanem az
Istennek való szeretetteljes engedelmességben. Az életszentség azt jelenti:
gyakorlatba ültetni Isten igazi parancsolatát, a kölcsönös szeretetet. Mi több,
végzetes tévedés lehet, ha az ember minden áron elképesztően nagy áldozatokat
hoz, ám nem azért, hogy a saját és mások életét békésebbé és jobbá tegye, hanem
azért, hogy ügyesebbnek, szentebbnek tűnjön másoknál, csakúgy, mint a
példabeszédek farizeusai, dicsekedvén saját érdemeikkel és megvetvén másokat,
bűnös vámszedőnek tartva őket. A farizeizmus, amely Jézus korában uralkodó
irányzatnak számított, mindig felszínre tör ott, ahol az emberek nem hallgatják
meg Isten szavát, és nem készek azt örömmel befogadni és életükben
megvalósítani” – hangsúlyozta a három görög sziget püspöke, majd szentbeszéde
végén szívből kívánta minden embernek:
„Áldozzuk fel önmagunkban a sokféle hangra való odafigyelést, amely
eltávolít minket attól, hogy üdvösséget találjunk a jócselekedetekben, hiszen
elnémítja Isten hangját, amely mindig a vele való szeretetteljes közösségre
hív! Legyünk képesek ráhagyatkozni Istenre, aki mindenre képes és folyamatosan
tárt karokkal vár minket!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése