2015. szeptember 20., vasárnap

Zsolozsma CCVC.



Ezekiel próféta könyvéből
24, 15-27
A próféta élete jel lesz a nép számára

Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelen szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak! Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat, és ne edd az emberek kenyerét!”
     Reggel szóltam a néphez, s este meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint jártam el. A nép így szólt hozzám: „Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?” Ezt válaszoltam: „Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Szólj Izrael házához: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, büszkeségetek tárgyát, szemetek fényét, lelketek gyönyörűségét. Fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard élén vesznek el. És ti is úgy tesztek, mint ahogy én tettem: nem takarjátok be szakállatokat, nem eszitek az emberek kenyerét, turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon, nem jajgattok, és nem siránkoztok. Elpusztultok bűneitek miatt, és csak egymás előtt sóhajtoztok majd. Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
     Emberfia, azon a napon, amikor majd megfosztom őket erejük forrásától, büszkeségük tárgyától, szemük fényétől, lelkük gyönyörűségétől, fiaiktól és leányaiktól, azon a napon majd egy menekült érkezik hozzád, hogy erről hírt adjon neked. Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.”



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése