Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
1, 12-26
Pál helyzete a fogságban
Pál helyzete a fogságban
Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább
javára vált az evangéliumnak. Az egész császári testőrségben és a többiek
körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. Azok közül,
akik az Úrban testvéreim, sokan felbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban
terjesztik az Isten szavát. Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből,
mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják,
hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, amazok viszont vetélkedésből, és
nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben
keserűséget okoznak nekem. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi
módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök, és a jövőben is örülni
fogok neki. Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke
segítségének – üdvösségemre válik. Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem
vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is
megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra
az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha meg tovább kell élnem, az
gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. Mind a kettő vonz:
Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb
volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Ebben a
meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből
fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára, így még több okotok lesz
arra, hogy Krisztus Jézusban örüljetek, ha újra elmegyek hozzátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése