Évközi huszonötödik hét csütörtökje

Évközi huszonötödik hét csütörtökje

„Ne féljetek!” - ismétlődik Jézus bátorítása az apostolok felé az evangéliumban. Kijelentéseivel a hitet szeretné erősíteni bennük. Ne féljenek és ne féltsék életüket még akkor sem, ha hitük miatt bántalmazás vagy üldözés éri őket. A keresztény embernek félelem nélkül kell megvallania és hirdetnie hitét. A történelem során a keresztények megtapasztalták, hogy hitük miatt üldözés éri őket. Igaz ez a múltra és a jelenre is a világ egyes részein. Az üldözések idején az volna a természetes emberi reakció, hogy az Egyház visszahúzódik, elrejtőzik, a keresztények nem mutatkoznak nyilvánosan, hogy elkerüljék a további ellenségeskedést. Ez a viselkedés azonban messze áll attól, amit az Egyház alapítója, Jézus Krisztus kíván követőitől. Ez a viselkedés ugyanis nem csupán rejtőzködést jelent, hanem a hit és a Krisztushoz tartozás megtagadását is.
Kétségtelen, hogy az üldözések idején, amikor akár a keresztény ember életét is fenyegetik, a hit megvallása bátorságot kíván. Ennek a bátorságnak, a hit félelem nélküli megvallásának és a Krisztus melletti hűségnek a példaképei a vértanúk, köztük a ma ünnepelt Szent Gellért püspök. Kitartásuk és hűségük annak bizonyítéka, hogy többet ér az örök élet, mint a földi lét. A hithez való hűség jutalmaként elnyerték az üdvösséget.
Megvallom-e hitemet minden helyzetben?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem! Szeretném olyannak látni a te világodat, amilyennek teremtetted, de szemem tele van könnyekkel. Szeretnék nagyvonalú lenni, és nem számítóvá válni. A te kegyelmed nem ismeri az emberi számításokat. Szeretnék nagylelkűen úgy adni, ahogy te, de a fösvénység és önzés ott ül szívemben, Add, Uram, hogy mindig többet értsek titkaidból, és mindig bőségesebben részesüljek lelkületedből.
E. Beck