Évközi huszonnegyedik hét szerdája

Évközi huszonnegyedik hét szerdája

Nyilvános működése idején Jézus egyaránt megtapasztalta a sikert és a kudarcot. Tanítása egyesekből hitet és jóindulatot, másokból hitetlenkedést és gyűlölködést váltott ki. Csodái és gyógyításai láttán sokan hittek abban, hogy ő az Isten Fia, de mások elképzelhetetlennek tartották ezt. E kettős fogadtatáson Jézus maga is elcsodálkozott. A vámosok és kitaszítottak körében elért sikere éppúgy megmagyarázhatatlan, mint a vallási vezetők körében a sikertelenség. Miért rajonganak érte sokan, és miért ébred fel és fokozódik másokban az ellenszenv?
A mai evangéliumban olvasott részlet azoknak szól, akik nem szívlelték meg szavait, s akikre nem gyakorolt hatást tanítása. Az Úr azokhoz intézi szavait, akik nem hallották meg bűnbánatra hívó szavát, s akik lelki vakságuk miatt nem akarták észrevenni Isten országának jeleit. „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok” (Lk 7,32) - mondja Jézus. E szavak hátterében ott húzódik, hogy az üdvösség jóhíre Keresztelő János és Jézus révén eljutott az emberekhez, de egyesek mit sem törődtek vele, tovább folytatták bűnös életüket. Tették ezt önvizsgálat nélkül, sőt az őket figyelmeztetőkben keresték a hibát, hiszen Keresztelő Jánost ördögtől megszállottnak nevezték, Jézust pedig borissza, bűnösökkel barátkozó embernek, akinek szava nem érdemel hitelt.
Hallgatok-e a nekem szóló isteni figyelmeztetésre?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, légy előttünk és vezess minket, légy mögöttünk és nógass minket, légy alattunk és hordozz minket, légy felettünk és áldj meg minket, légy körülöttünk és védj meg minket, légy mibennünk, hogy testünk lelkünk, a te tulajdonod téged szolgáljon és örökké áldjon.
N. Söderblom