2015. szeptember 17., csütörtök

Évközi huszonnegyedik hét csütörtökje



Évközi huszonnegyedik hét csütörtökje


Az előzményekben már láttuk, hogy a farizeusok egyik vádja az volt Jézus ellen, hogy a bűnösökkel találkozik. A mózesi törvények szerint ugyanis a nyilvános bűnösökkel való érintkezés tisztátalanná tette az embert, s így alkalmatlanná vált arra, hogy részt vegyen az istentiszteleten. Ezért kerülték a bűnösökkel való közvetlen kapcsolatot. Vádjaiknak van alapja, erre példa a mai evangéliumi történet. Jézus éppen egy Simon nevű farizeusnál van vendégségben, amikor váratlanul megjelenik egy asszony, akiről mindenki tudta a városban, hogy bűnös. Nem tudni, miként juthatott be a házba, miért engedték be, de itt nem is ez a lényeg. A bűnös nő szeretetének tanújelét adja azáltal, hogy drága olajjal keni meg az Úr lábát és hajával törli meg azt. Cselekedetét nem feltétlenül a bűnbánat jelének kell tekintenünk, bár Jézus az asszony bűneinek megbocsátásáról beszél később, s jogosan feltételezzük, hogy a mostani találkozás olyannyira megváltoztatta életét, hogy aligha tért vissza korábbi életmódjához.
A jelenlévők - köztük a házigazda, Simon farizeus - meglepődhettek azon, hogy Jézus védelmébe veszi az asszonyt. Természetesen nem korábbi életének bűnös cselekedeteit helyesli, hanem azért teszi ezt, mert befogadta Isten jóságát és irgalmát.
Engedem-e, hogy Isten irgalma új úton indítson el?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, én is szegény vagyok, talán nincs is másom, csak az időm, s azt sem tudom, mivel töltöttem el. Nincsenek szép virágaim, de hiszen a legszebbek is elhervadnak. Vedd hát tőlem e hervadó virágokat: életem éveit, napjait, óráit és perceit; így este mindig átnyújtom neked elhervadt virágaim csokrát.
P. Roth 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése