Évközi huszonkettedik hét keddje

Évközi huszonkettedik hét keddje

Názáreti sikertelen fellépése után Jézus Kafarnaumba indul. Feltehetően itt is a zsinagógai istentisztelet alkalmával beszélhetett az emberekhez, hiszen tanítása szombaton történt. Lukács evangélista szembeállítja a sikertelen názáreti és a sikeres kafarnaumi fellépést. Mindkét helyen a hallgatóság elcsodálkozik, ámulatba esik, de amíg a názáretieknél ez ellenségeskedésbe és gyűlöletbe vált át, addig a kafarnaumiak esetében inkább lelkesedéssé. Érdekes és sokatmondó a megjegyzés, amely szerint Jézus „szavának hatalma volt.” Az evangéliumokban többször is előfordul ez a kifejezés, amely azt jelenti, hogy meggyőzően, hihetően, prófétai módon, elfogadhatóan, bölcsességgel és közérthetően beszélt. A Jézus szavaiban rejlő titokzatos erőt és hatalmat az emberek már annak hallgatása során is megtapasztalták, majd pedig a tisztátalan lélek kiűzése során újabb bizonyítékát látják ennek, hiszen az Úr egyszerűen csak parancsol az embert megszálló gonosz léleknek, szavának erejével űzi ki őt az emberből.
A jelenet kapcsán gondolkozzunk el a következőkön: érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgatom-e Jézus szavait? Eltölt-e valamiféle csodálkozás, ámulat az Úr tanításának hallgatása során? Elfogadom-e életem iránymutatásaként a hallottakat? Kész vagyok-e életemben megvalósítani mindazt, amit megértek?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, sokszor bizonyítani, meggyőzni, igazolni szeretnék. Érvek zászlait lengetem a levegőben. Beszélek. Hatalmas gesztusokat osztok szerteszéjjel, hogy az emberek figyelmét megragadjam. Önts szívembe, Uram, tisztelettudást és békés türelmet, hogy tudjak csendesen kérni, szeretni. És várni a küszöb előtt, hogy megnyissák az emberek szívük ajtaját.
M. Quoist