Évközi huszonhatodik hét hétfője

Évközi huszonhatodik hét hétfője

Jóllehet Jézus már többször beszélt apostolainak szenvedéséről és haláláról, de az ő elképzeléseikben még mindig valamiféle dicsőséges uralkodás élhetett, amelynek idején ők is majd fontos szerephez juthatnak. Erre utal az evangélium bevezető mondata, amely szerint versengés támadt közöttük, hogy ki a nagyobb, kié a vezető szerep. Túlzás volna azt állítani, hogy csupán ilyen elképzeléseik miatt tartanak ki Jézus mellett, mindenesetre titkolt szándékaikat leplezi le egymás közti versengésük.
Méltatlan viselkedésük aligha tetszett Mesterüknek, aki figyelmeztető szavai mellett egy jelképes cselekedettel emlékezteti őket az alázatosságra. Egy kisgyermeket állít közéjük és kijelenti: „aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb” (Lk 9,48). A mi általunk használt fordításban az szerepel, hogy Jézus „odahívott egy gyermeket” és maga mellé állította. Más fordítások talán jobban visszaadják az eredeti mondanivalót azzal, hogy „kézenfogott egy kisgyermeket,” hiszen ez a mozdulat az Úr részéről azt fejezi ki, hogy a védtelen, kiszolgáltatott, alázatos, kicsiny gyermekkel azonosul és nem azokkal, akik nagyravágyó terveket forgatnak elméjükben.
Jézus jelképes cselekedete nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem figyelmeztetés mindazoknak, akik az Egyház tagjai vagy vezetői.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, a te szavad élet. Egészen egyszerű embereket messze túlnöveszt önmagukon, és arra képesít, hogy félelem nélkül kiálljunk érted. Add, hogy szavad bennem is élő legyen, és tedd szavadat élővé általam mások életében is!
A. Pereira