Évközi huszonharmadik hét péntekje

Évközi huszonharmadik hét péntekje

Könnyű, egyszerűen megválaszolható kérdéseket tesz fel Jézus hallgatóságának a mai evangélium szerint. Egyértelmű, hogy egy vak ember nem vezethet egy másik vakot. Az is egyértelmű, hogy a mester nagyobb, okosabb, bölcsebb és tapasztaltabb tanítványainál, különben nem volna mit tanítania nekik. Az is világos, hogy egy hatalmas gerendát könnyebb meglátni, mint egy parányi szálkát észrevenni. Mit akar tanítani Jézus ezekkel a mondásokkal? Hogyan értelmezzük ezt a szentírási szöveget?
Valószínű, hogy a mondások hátterében inkább az evangélium megírása korának közösségében tapasztalható gondok állnak, mintsem Jézus hallgatóságának problémái. A keresztény közösség belső gondjainak megszüntetését szeretné elérni az evangélista. A közösség vezetőjének ki kell emelkedni a többiek közül, hogy jó példát mutathasson. Az első keresztény közösségekben megjelenhettek olyan személyek is, akik másokat bíráltak, a többiek hibáival törődtek, holott ők sem voltak bűntelenek. A figyelmeztetések tehát az ilyen lelkület megszüntetésére irányulnak. Mindenki a saját hibáinak kijavításával foglalkozzon, s ha ezt megtette, akkor jogosult arra, hogy másokat figyelmeztessen, de ezt tegye testvéri szeretettel és türelemmel. A bíráskodást mindenki kezdje önmagán!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Vedd életemet végre a kezedbe, és tedd vele azt, ami neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó. Mert minden szeretet ... Csak önmagamtól szabadíts meg! Add, hogy hallgatagon, csöndesen belenyugodjak szent akaratodba. Akkor majd fölgyullad szívemben Örömöd fénye. Lángja a te dicsőségedre lobogjon. Csak azért éljek. Amen,
Th. Merton