Évközi huszonharmadik hét csütörtökje

Évközi huszonharmadik hét csütörtökje

A mai evangéliumi szakaszban az ellenségszeretetről tanít Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket” (Lk 6,27). Kijelentésével valóban magasra teszi a mércét. Mondanivalója megértéséhez abból érdemes kiindulnunk, hogy e szavait nem mindenkihez intézi. Most nem a nagy néptömegnek beszél, hanem csak tanítványainak, akik nem csupán hallják tanítását, hanem azzal a szándékkal hallgatják, hogy azt megszívlelik és életükben megvalósítják. Jézus érzi azt, hogy amikor nagyobb létszámú tömegnek beszél, akkor nem mindenkiben lehet meg ez a szándék. Az ellenségszeretetről tehát csak egy szűkebb kör tagjainak beszél, akikről feltételezi, hogy jobban lelkükbe fogadják a hallottakat. A beszéd konkrét hallgatóságának ilyen leszűkítése nem jelenti azt, hogy másoknak ne szólna, valójában mindenki a címzettek közé tartozik, minden embernek törekednie kell arra, hogy szeretettel forduljon még az ellenségei felé is.
Érdekes felvetés, vajon tényleg mondott olyat Jézus, hogy tanítványai szeressék még az ellenségüket is? Más merész kijelentéseit ismerve, jogosan feltételezzük, hogy a mondás valóban tőle származik. De ha nem is mondott volna ilyet, hanem csak az evangélisták adták utólag szájába e kijelentést, Jézus élete akkor is tanúskodik az ellenségszeretetről, hiszen szenvedése közben is szeretettel és megbocsátással tekintett azokra, akik halálát okozták.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, mikor élek neked, mikor vagyok valóban a tied? Tied vagyok, ha törekszem neked tetsző életre. Tied vagyok, ha szeretem, amit te szeretsz, kerülöm, amit te nem szeretsz. Akkor nemcsak mondom és éneklem, hanem valóban a tied vagyok, én Istenem.
Jörg Zink