Zsolozsma CCLXXIII.

Megerősített várossá, vasoszloppá és ércfallá teszlek téged
Jer 1,17-19

Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, mondja az Úr, hogy megmentselek téged.

Jeremiás próféta könyvéből

7, 1-20

Jövendölés a templomba vetett hiábavaló bizalomról

Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: „Állj ki az Úr házának kapujába, és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda egész népe, akik beléptek a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt.
     Így szól a Mindenható Úr, Izrael Istene: Tegyétek jobbá utaitokat és szándékaitokat, és én ezen a helyen veletek lakom. Ne bízzatok az ilyen csalóka szavakban: »Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!« Ha jobbá teszitek utaitokat és szándékaitokat, ha ember és embertársa között igazságot tesztek, és ha nem nyomjátok el a jövevényt, az árvát és özvegyet, és nem ontotok ártatlan vért e szent helyen, sem más istenek után nem jártok romlásotokra: akkor veletek lakom e szent helyen, ezen a földön, amelyet atyáitoknak adtam mindörökre.
     De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. Aztán mégis eljöttök ebbe a templomba s azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.« Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr.
     Menjetek el csak Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek! És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt! Most tehát mivel ilyesmit tettetek – mondja az Úr –, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelen hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok, ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam. Elvetlek benneteket a szemem elől, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.
     Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj, és ne járj közben értük! Ne próbálj unszolni, mert úgy sem hallgatlak meg! Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra. Vajon engem bosszantanak-e – mondja az Úr –, nem inkább magukat szégyenítik meg vele? Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mező fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki.”