Zsolozsma CCLXXI.

Jeremiás próféta könyvéből 

3, 1-5. 19 – 4, 4
Buzdítás a megtérésre 

Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? – mondja az Úr. Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra, és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem feküdtél le? Az utak mentén ültél, és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőzted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal. Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső se. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni. Nemde még most is így kiáltasz hozzám: Én Atyám, ifjúkorom bizalmas barátja, hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége? Így beszélsz, és mégis tovább vétkezel; bizony már ennyire megátalkodtál. Mégis azt gondoltam. Megteszlek fiamnak, és gyönyörű földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: Atyám! és nem fogsz elfordulni tőlem. De amint hűtlenné válik az asszony a szeretőjéhez, Izrael háza is hűtlen lett hozzám – mondja az Úr. Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket. Térjetek vissza, hűtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat. Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk. Valóban hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek. De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat. Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára. Ha vissza akarsz térni, Izrael – mondja az Úr –, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem. És ha újra így esküszöl: Amint igaz, hogy él az Úr, és megtartod esküdet hűséggel, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.” Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé! Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.”