Zsolozsma CCLII.

Ozeás próféta könyvéből 

6, 1 – 7, 2
A színleges megtérés hiábavalósága 

Ezt mondja az Úr: „Nyomorúságukban hamar hozzám sietnek: »Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott szét, de ő is gyógyít meg minket, ő sebesített meg, de ő is kötöz be bennünket. Életre támaszt minket két nap múlva és feltámaszt a harmadik napon, hogy élhessünk az ő színe előtt. Ismerjük meg őt, törekedjünk megismerni az Urat. Eljötte oly biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint a zápor, mint a földre hulló tavaszi eső.« Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Ragaszkodástok olyan csak, mint a reggeli felhő, mint a fölszálló harmat. Ezért ostoroztam őket a próféták által, ezért öltem őket ajkam igéivel. – Ítéleteid úgy ragyognak, mint a kelő nap. – Mert irgalmasságot akarok és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat. Adamnál mégis megszegték szövetségemet, megbántottak ott engem. Gileád a gonosztevők városa, vértől áztatott föld. Mint csapatosan leselkedő rablók, olyan a papok társasága, mint rablógyilkosok a szichemi úton, valóban gonosz tetteket visznek végbe. Rettenetes, amit Bételben láttam: Efraim ott paráználkodik, Izrael beszennyezi magát. Júda, rád is aratás vár, amikor helyreállítom népemet! Amikor Izraelt gyógyítani akartam, előtűnt Efraim vétke és Szamaria gonoszsága: hazugsággal vétkeznek, betör a fosztogató, kinn meg rablók járnak. Mégsem mondják szívükben, hogy minden gonoszságukra emlékezem; tetteik körbezárják őket, ott vannak színem előtt.”