Szent Ágoston püspök

Szent Ágoston püspök

 
Szent Ágoston,hippói püspök, egyházatya, filozófus. Az észak-afrikai Thagasteből származó Aurelius Augustinus az egyik legbefolyásosabb nyugati egyházatya. Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá majd 395-ben püspökké szentelték. Szent Ágoston a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott. Átmentette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak érzett Cicero, Platon tanításából. Szellemi hagyatéka máig él a keresztény teológiában és bölcseletben.„Az Isten adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának. Szent Mónika jóra való készsége megszentelni pogány férjét, kereszténnyé teszi nagyobbik fiát, aki ellenáll, elmenekül Afrikából.Az édesanya imádkozik és sír, könyörög a fiának, de Istennek még jobban: „Ennyi ima és könny gyermeke nem veszhet el.”A 33 éves Ágoston lelke érik, majd hallja:„ Tolle, lege!” Belelapoz az evangéliumba, majd alaposan megismeri, rengeteget idézi. Belőle él és elméje zseniálisan kombinál. Isten kegyelme megadta ezt a beteljesedést az Ő ismeretére és hirdetésére a hit erőteljes munkájára. Ágoston olvas, gondolkodik, rengeteget ír: prédikációkat, teológiai műveket. Főleg a kegyelemtanról, az Egyházról, ostorozza és cáfolja tudományosan a korabeli tévtanokat. Hatalmas mű az övé. A későbbi nyomtatásban igen tekintélyes, de kéziratban egyszerűen bámulatos. „A kegyelem doktora”A kegyelemtanból ma sem tudunk lényegesen többet, mint ő. Isten mit tehet bennünk teljesebbé? Törekvéseinket, hitünket.
"Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned!"Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból Énekelt s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. Fölkaptam a Szentírást kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt, amire tekintetem legelőször esett: Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.(Róm13,13). Nem akartam tovább olvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem. Magadhoz fordítottál ugyanis egészen. Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz”