Évközi tizennyolcadik hét keddje

Évközi tizennyolcadik hét keddje

Jézus csodái soha nem öncélúak, nem azért teszi őket, hogy őt dicsőítsék az emberek. Egyrészt a mennyei Atya szeretetét fejezik ki, tehát az Atyát akarja megdicsőíteni Jézus a gyógyításokkal. Másrészt az a szándéka, hogy hitet ébresszen az emberekben.
Vajon milyen szándék vezette az Urat, amikor a víz tetején járt? Itt is csodáról van szó, azaz olyan cselekedetről, amire ember nem képes. Tanítványai nélküle indulnak el, hogy átevezzenek a Genezáreti-tó túlsó partjára. Az ellenszél és a hatalmas hullámok próbára tették erejüket. Jézust viszont mindezek nem akadályozták meg abban, hogy a víz tetején járva kövesse őket, közeledjen feléjük. Talán be akart szállni a bárkába? Aligha, hiszen éppen azt mutatja meg, hogy tud a víz tetején is járni, nem vonatkoznak rá a természeti törvények. Mi lehetett Jézus szándéka? Miért járt a víz tetején, amikor tudhatta, hogy megjelenése félelmet fog kelteni még övéiben is? A vizenjárás esetében sem öncélú csodáról, nem magamutogatásról van szó. Jézus az ő istenségét igazolja apostolai előtt e tettével és hitet akar ébreszteni bennük. Olyan jelet mutat, amely alapján valóban hihetnek abban, hogy ő Isten. A hitébresztés szándékát megerősíti Péter esete, aki kicsinyhitűsége és kételkedése miatt süllyedni kezd, de Jézus megmenti őt.
Kételkedéseimben Jézus segítségemre siet, hogy megmentsen.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Köszönjük, Urunk, hogy szereteted egyesit minket. Köszönöm házastársamat, akit rám bíztál. Köszönöm, hogy egymást szolgálhatjuk. Szenteld meg a szeretetünket és szolgálatunkat. Segíts, hogy egymásnak utat mutassunk és egymást a jóra oktassuk. Segíts, hogy jó példát mutassunk, s állandóan örüljünk, hogy együtt lehetünk. Add, hogy egykor a mennyben is együtt lehessünk!