Évközi huszonkettedik hét hétfője

Évközi huszonkettedik hét hétfője

Szent Lukács tulajdonképpen úgy szerkesztette meg evangéliumát, hogy nyilvános működése kezdetétől egészen küldetése beteljesedéséig, azaz kereszthaláláig Jézus folyamatosan halad Jeruzsálem felé, nem fordul vissza útján, nem tér vissza olyan helyre, ahol korábban járt. A valóságban ez természetesen másként lehetett, de az evangélista talán azt akarja ezzel sugallni, hogy az Úr határozottan végigjárja azt az utat, amelyet az Atya jelölt ki számára, hogy a megváltást véghezvigye. Ebből logikusan következik, hogy Jézus működése nem kezdődhet máshol, mint Názáretben, tehát abban a városban, ahol felnevelkedett. Ezt a názáreti indulást, fellépést szemléljük a mai evangéliumi rész kapcsán, a következő napokban pedig elindulunk s elkísérjük útján az Urat.
Jézus korábban többször járhatott a názáreti zsinagógában, rendszeresen részt vett a szombati istentiszteleten, ezt jelzi a szövegben a „szokása szerint” megjegyzés. Máskor is felolvashatott a kijelölt szövegekből, de csak most intéz beszédet a hallgatósághoz. Saját messiási küldetéséről szól, amit a názáretiek csodálkozva és hitetlenkedve fogadnak, sőt egészen ellenségesen viselkednek vele, meg akarják ölni. Most, küldetése kezdetén a „városon kívülre” űzik, miként küldetése beteljesedésekor is a „városon kívül,” a Golgotán feszítik majd keresztre. Induljunk Jézussal az ő útján!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Könyörülj, Urunk, rajtunk! Légy könyörülettel minden akarásunk iránt, hogy szeretetben és hitben, igazságosságban és alázatban követhessünk téged, hogy az önmagunkról való lemondás által veled hűségben, odaadásban és a lélek békéjében találkozhassunk.
D. Hammarskjöld