Évközi huszonegyedik hét szerdája

Évközi huszonegyedik hét szerdája

Általános szabályként elmondható, hogy a külső nem feltétlenül tükrözi a belsőt, viszont valaminek a belsejét megismerve helyesen következtethetünk a külsőre. Különösen az emberi lélekre igaz ez. A külső látszat mögött egészen ellentétes személyiség lakozik, de az ember lelkivilága tükröződik külsején és cselekedetein. Jézus folytatja a farizeusokhoz intézett kemény szavait és leleplezi látszatvallásosságukat. Fehérre meszelt síroknak nevezi őket, amely kép valóban elgondolkoztató. Jézus bizonyára éppen azért használja ezt a meghökkentő hasonlatot, hogy gondolkodásra késztesse azokat, akikhez szól. Azt szeretné, ha a farizeusok megdöbbennének saját magatartásukon, belátnák, hogy rossz irányba haladnak azzal, hogy önmagukat tökéletesnek és Isten előtt igaznak gondolják.
Bizonyos külső magatartásformákkal az embereket meg lehet téveszteni. Lehet úgy viselkedni, mintha az ember a legnagyobb áhítattal imádkozna, közben pedig egészen más dolgokon jár az esze. Lehet úgy tenni, mintha komoly adománnyal segítenénk a szegényeket, miközben valójában csupán a feleslegünktől igyekszünk megszabadulni.
Istent azonban nem tudjuk megtéveszteni, mégpedig azért nem, mert ő nem csak a külső cselekedeteinket látja, hanem ismeri szívünk szándékait. Kerüljük a kétszínűség minden formáját!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, a föld határáig akarsz küldeni minket, hogy tanúid legyünk. Határok azonban bennünk is vannak, amelyeket önzésünk és gőgünk által teremtünk magunkban. Taníts arra, hogy ezeket a határokat kegyelmeddel átlépjük. hogy küldetésed parancsát a mi hétköznapjainkban is betöltsük. És ha úgy érezzük, hogy az elviselhetőség határához értünk, add nekünk a gyermeki lélek határtalan bizalmát a te hatalmadban és jóságodban, és akkor kivezetsz minket saját énünk minden határán túl a te végtelenségedbe.
U.Broll