2015. július 16., csütörtök

Zsolozsma CCXXIX.



A királyok első könyvéből
21, 1-21. 27-29
Illés a szegények igazának a védelmezője 

Abban az időben: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett. Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: „Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tétszik jobban, kifizetem az árát pénzben.” Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!” Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: „Nem engedem át neked atyáim örökségét.” Leheveredett, befordult, és nem evett semmit. Odament hozzá a felesége, Izebel, és megkérdezte: „Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy, és nem eszel semmit?” „Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy másik szőlőskertet. De kijelentette: »Nem engedem át neked atyáim örökségét!«” Felesége, Izebel erre azt mondta neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.” Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével, és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek. Ezt írta a levelekben: „Hirdessetek böjtöt, és Nabotot ültessétek az asztalfőre az emberek közé. Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene, és kijelentik: »Káromoltad Istent és a királyt.« Aztán vezessétek ki, és kövezzétek agyon!” S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt. Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé. Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek, és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé, és agyonkövezték. Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.” Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: „Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott.” Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe, és birtokba vette. Az Úr hallatta szavát, és azt mondta a tisbei Illésnek: „Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye. És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál, és most az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!” Acháb azt mondta: „Hát rám találtál, ellenségem?” „Rád találtam – felelte. Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében. Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb házából mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben.” Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklő ruhát öltött mezítelen testére, és böjtölt. Aludni is vezeklő ruhában tért és kedvetlenül járt-kelt. Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez: „Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással.” 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése