Évközi tizenötödik hét szombatja

Évközi tizenötödik hét szombatja

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy Jézus meggyógyította egy ember béna kezét (vö. Mt 12,9-14). Mivel a gyógyítás szombaton történt, a farizeusok nehezményezték azt, mert munkának, a nyugalom megszegésének minősítették Jézus cselekedetét. Miközben ők félrevonulnak és arról beszélnek, hogy miként állítsák félre Jézust, az Úr továbbmegy, s a hozzá érkező újabb betegeket is meggyógyítja. Azt látjuk tehát, hogy az egyik oldalon a farizeusok szándékosan keresik az alkalmakat, hogy miként tudnának Jézus szavaiba és tetteibe belekötni, a másik oldalon pedig Jézus igyekszik elkerülni a vitalehetőségeket, ezért tiltja meg a gyógyult személyeknek, hogy beszéljenek arról, hogy mi történt velük, ki szüntette meg betegségüket.
A gyógyítást követően Izajás próféta egyik jövendölését olvassuk (vö. Iz 42,1-4), amely részlet Isten szenvedő szolgájáról szól. Nem Jézus mondja el, nem ő alkalmazza önmagára ezt a szöveget, hanem Máté evangélista illeszti be írásába. Az a szándéka ezzel, hogy bemutassa: az eljövendő Messiásról, Isten küldöttéről, Isten szolgájáról szóló prófétai jövendölések Jézus személyében teljesedtek be. Ezt igazolják az ő cselekedetei, gyógyításai és csodái. Jézus személyében az irgalmas Isten küldötte jár a földön és segít az embereken.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, taníts meg engem imádkozni! Vezesd szívemet, lelkemet, eszemet, akaratomat hozzád, hogy megtanuljak veled beszélni. Melegítsd fel benső világomat, amikor csak rád gondolok. Te bennem lakozol, így hát beszélj hozzám, teremts csendet bennem, hogy rád figyeljek. Add, hogy mindig jobban megismerjelek, és végül is egészen eggyé legyek veled.
A. Baum