2015. július 15., szerda

Évközi tizenötödik hét szerdája



Évközi tizenötödik hét szerdája


Isten megismerésének vágya minden ember szíve mélyén ott él. Az istenhívő ember számára ez egészen természetes. Meg szeretné ismerni Istent, látni akarja azt, akinek létezésében hisz, s akinek hite szerint saját létezését is köszönheti. Ugyanakkor a hitetlen emberekben is sokszor él ez a vágy, csak ők inkább elfojtják magukban az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Emberi végességünk határt szab annak, hogy a végtelen Istent megismerjük a maga teljességében, de amikor levetjük majd véges emberi testünket és magunkra ölthetjük feltámadásunk révén a halhatatlan új testet, akkor látni fogjuk Istent az ő teljes dicsőségében.
Bár földi életünk során meglehetősen végesek megismerésünk lehetőségei, mégsem vagyunk egészen tudatlanok, hiszen a megtestesült Fiúisten, Jézus Krisztus kinyilatkoztatja nekünk az Atyát. Tőle tudjuk, hogy Isten Atya, aki szeretettel, irgalommal és gondoskodással fordul az emberek felé. Ha életünk Jézus Krisztus megismerésére és követésére irányul, illetve arra, hogy őt szeressük, akkor a legjobb úton járunk, hogy a mennyei Atyát megismerjük. Jézus a közvetítő Isten és az emberek között, s benne megláthatjuk az Atyát, találkozhatunk vele. Jézus bátorítására és általa szólíthatjuk Istent Atyánknak.
Uram, mutasd meg nekem az Atyát és vezess engem az Atyához!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, mi keresztények, a szabadság hívei vagyunk; annak a szabadságnak elkötelezettjei, amelyet te adtál nekünk. És mennyire különös: egyszerre vagyunk hatalom alatt állók és hatalmasok. Neked tartozunk és testvéreinknek. Krisztus elhozta a mi szabadságunkat, és ez immár az új emberi hitvallás. Uram, tedd újra lehetővé, hogy lelkünk szabadságáért mindent kockára tegyünk!
E. A. Grabner-Haider 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése