Évközi tizenötödik hét péntekje

Évközi tizenötödik hét péntekje

A mai evangéliumi történet szerint Jézus úton van tanítványaival. Egy feltehetően búzamező mellett elhaladván a tanítványok néhány kalászt letépnek és megeszik a gyenge magokat. Tevékenységüket látva a farizeusok helytelenítik azt és rögtön szóvá teszik Jézusnak. Mai szemmel nézve érthetetlennek tűnik, hogy egy ilyen jelentéktelen dolog miatt miért tartják fontosnak egy vita kezdeményezését. A megértéshez tudnunk kell, hogy nem azzal volt gondjuk, hogy a tanítványok megkárosították a tulajdonost. A korabeli zsidó törvények ugyanis megengedték, hogy néhány kalászt bárki letépjen a másik mezőjéről, csupán azt tiltották, hogy sarlóval ne arassa le senki a másikét, mert az már nagyobb mennyiségnek számított. A törvény előírta, hogy szombaton nem volt szabad munkát végezni, s a tiltott munkák közé számított a szántás, a vetés és az aratás. Jelen esetben a tanítványok kalásztépését a farizeusok aratásnak minősítették, amiben van egy kis túlzás a részükről.
Jézus válasza három dolgot tartalmaz. Először azt, hogy bizonyos szükséghelyzetek felülírhatják a szombati nyugalomra vonatkozó előírásokat. Másodszor: ő Isten Fiaként felette áll a törvényeknek, s ő a törvények helyes értelmezője. A harmadik lényeges mondanivaló pedig az, hogy a törvények szellemének megtartása fontosabb a szószerinti tartalomnál.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, ajándékozz meg az egyházad iránti őszinte engedelmesség szellemével! Örömmel vállalom. hogy az egyház vezessen engem. Te akarod, Uram, hogy engedelmeskedjem egyházadnak. mert aki az egyházat hallgatja, téged hallgat. Nem lehetek tanítványod, ha nem engedelmeskedem. Add, hogy megértsem, mennyire az engedelmességtől függ minden közösség áldásos munkája.
F. Lelotte